3/2 "Azt halottam, ha rávizelnek a parázsra, akkor elalszik!"

Halihó! Ahogy ígértük:  A harmadik rész befejezése! Köszike mindenkinek, aki olvas, és remélem nem csalódtok. Na hajrá! Jó szórakozást! ;)

*Izzy*

Kiléptünk, majd egymásra néztünk Leoval. Egyből kitört belőlünk a röhögés. Ez esetben fogalmam sincs, hogy miért. Kb. 1 órája sétálgathattunk a táborban. Megnéztük a kajáldát, a többi szekciót, a fürdőszobánkat, a tánctermet és végül a zene termet. Hátra volt még a rajzterem is, ami mind közül a legkisebb volt. Odafelé igyekezve megláttuk az 1D-t, éppen egyedül ücsörögtek és beszélgettek, közelebb mentem és magam után húztam Leo-t is. És amikor már kb. 10 méter volt köztünk és a srácok között, megláttuk Sally-t. Ennyit hallottunk:
-… aztán ott van az a Leo. Tudjátok az ikrek egyike. – A fiúk bólogattak. – Leküldött engem a buszról, és sétálnom kellett isten tudja hány kilométert, és meg is pofozott.  – Mutatta az arcát. A fiúk még mindig bólogattak és sajnálkozó arcot vágtak. – Ezek nem szentek, ahogy ti látjátok! - Sally elsírta magát. Várj! Mi? Kajak könnyezett? Most vagy ilyen jó színész, vagy tényleg megviselte. A gondolatmenetem közben ráborult a szöszi srác vállára, aki átkarolta őt az egyik kezével és a fejét az övére hajtotta. Na, álljunk csak meg. Komoly a pasija? Én soha nem hittem volna… Áh, de ez lehetetlen!
- Ez a csaj nagyobb ribanc, mint azt hittem - Súgta oda nekem Leo. Én csak egyetértően bólintottam, majd kaptam magam és odasétáltam, hogy szétrobbantsam a társaságot, és mert kíváncsi voltam, hogy mit reagál Sally barátnőnk.
- Sziasztok! – Köszöntem oda ártatlanul és mosolyogva. A tesóm követte a példámat.
- Szívecském. – Kezdte mosolyogva. Kézfejével letörölte a könnyet az arcáról. – Nem szentek vagyunk, hanem angyalok. – Mondta szomorú mosollyal. Ha akarunk, mi vagyunk az ártatlanság megtestesítői. De hát istenem, ha ilyen arcunk van, miért ne használjuk ki? Ez láthatóan tetszett a fiúknak.
- Sziasztok, lányok! – Mosolygott Harry kedvesen. Szerintem ő nem vette be Sally álszent beszédét. Ahogy a mellette ülő fekete hajú, barna szemű srác sem. Felültem az asztalra és ügyet sem vetve a mögöttem szipogó csajra beszélgetést kezdeményeztem az időjárásról.

Ez olyan hatásos volt, hogy talán 2 óra is eltelt. Ez alatt Sally elszelelt és olyan fontos infókat tudtunk meg tőlünk, mint például a nevük. A fekete hajút Zaynnek, a látszólag legidősebbet Louis-nak, a szöszit, aki Sally-t vigasztalta, Niall-nak a magas rövid, barna hajút Liam-nek hívták. Azt is megtudtuk, hogy mennyire szeretik a munkájukat, és, hogy ők is órákat fognak tartani itt a táborban. Harry tánc, Zayn rajz, Louis és Niall zene, Liam pedig ének tanár lesz a nyárra. Ennek személy szerint örülök, mert majdnem mindenhova jelentkeztem és így jól fognak telni az órák és nem lesznek olyan unalmasak, mint tavaly vagy az előtt vagy az előtt. Egyszóval az eddigi években.

Egy nőci jött és elkezdett magyarázni, hogy valami beszélgetést lekéstünk. Aztán beugrott, hogy a tanároknak és vezetőknek van egy közös megbeszélése még vacsora előtt, ami történetesen is fél órája tartott Vagy is tartana, ha mi 7en is ott lennénk. Ooopsz.

10 perc duma után feltették a kérdést, amin ha csak kiejtik nevetnem kell.
- Ki milyen műfajban jeleskedik? – Visszafojtottam a nevetést ezért kivörösödött az arcom.
- Izzy Scott? – Háhá.
- Én tudok, zongorázni, dobolni, basszus gitározni, akusztikus gitározni, elektromos gitározni, trombitázni, furulyázni, hegedülni. Asszem’ ennyi. És csodálatosan rajzolok. Táncolni meg… nép táncolni tudok. Megmutassam? – Tettem fel a kérdést vigyorogva. Mindenki rázta a fejét. Erre felpattantam és elkezdtem mesterien csapkodni a tenyerem és a lábam, néha rikkantva pördültem egyet, majd lihegve leültem. Leo elkezdett tapsolni a fiúk mellettem meg csak röhögtek.
- Köszönjük a bemutatót. – Erre meghajoltam. – Nos, Leona Scott?
- Én nem vagyok olyan sokoldalú tehetség, mint a tesóm. Csak a társas táncban, hip-hopban, jazzbalettben, street danceben és a free styleban jeleskedem. A legkifejezőbb rajzom pedig egy pálcikaember egy pálcika kocsiban. A hangszerekhez sem értek. Csak a kanalak, poharak, köcsögdudák és pánsípok értenek meg engem. – Ezt akkora büszkeséggel mondta, mintha ő lenne a világ legismertebb fura hangszereken játszó császára. És nekem végem volt, így kitört belőlem a nevetés. Ahogy mindenki másból is. Leo csak pislogott körbe, tettetett meglepődöttséggel, majd ő is elkezdett röhögni. Megbeszéltük még a többi dolgot is, és a lelkünkre kötötték, hogy ne mondjuk el a táborozóknak, hiszen számukra ez titok.

Az óra fél 8at mutatott. 20 percünk volt még a gyülekezőig. Addig ültünk a társalgóban. Mintha kettőt pislogtunk volna, úgy telt el az a 20 perc. Kezdtek gyülekezni az emberek. Pár percen belül úgy nyüzsögtek, mint a hangyák. Komolyan, majdnem szétrobbant a fejem.
- Ha nem kussoltok el, bedobok egy könnygáz gránátot közétek, és akkor éhen döglötök mind!– Övöltöttem át a tömegen, amennyire csak lehetett, miután a szép szóból nem értettek. Szépen rendezetten elmentünk az ebédlőig. Ott megvártuk, hogy a zöld csapat bemenjen. És mint a menzán: Leveszel egy tálcát, tovább tolod. Elveszed az evőeszközt, tovább tolod a tálcát. Veszel egy tányért meg egy poharat, tovább tolod a tálcát. Adnak kaját, tovább tolod a tálcát. Töltesz magadnak innivalót, leülsz a társaságodhoz. Ez esetben ropogós szalonna és tükörtojás volt. Egyáltalán nem egy átlagos menzás kaja, nincs miért reklamálni. A pia ásványvíz volt. Leo és én leültünk valahová, és akikre leginkább nem számítottunk, azok a srácok ültek mellénk. Mind az öten. Wow. Jól ránk vannak kattanva. Beszélgetéssel telt az idő. A vacsorára szánt fél óra fénysebesen elillant.

- Mi lenne, ha mályvacukrot sütnénk a tábortűznél a csoportunkkal? – Tette fel a költői kérdést Leo nekem.
- Ez egy kiváló ötlet tesó. – Bokszoltam bele a vállába. – Hol vannak a mályvák? – Kérdeztem meg, miközben kutakodtam a táskámban.
- Nem ott, abban van? – Mutatott rá a kézi táskára. – Várj, megnézem.

10 éves korunk óta járunk sátorozni a szüleinkkel. Így a tábortűz rakás gyerekjáték volt. A nyársakként szolgáló botokat is kifaragtuk, már csak a többiek hiányoztak. A gyűlésen azt mondták nekünk, hogy a vezetők házában van egy mikrofon, amit akkor használunk, amikor csak akarjuk. Az a valamikor most jött el először.
-  A citromsárga szekció lakói menjenek a tópartra, ha meglátják a tábortüzet jó helyen járnak. – Mondta a tesóm. Visszamentünk a partra, 10 perc múlva mindenki meleg ruhába öltözve köszönt, majd leült egy elborított tönkre. Felkaptak egy botot és rászúrtak egy mályvacukrot. Valahonnan előkerült egy gitár is, ami egyet jelent az énekléssel. Énekeltünk és mindenfélét gitároztunk. Én nem nagyon tekintek magamra vezetőként, inkább a haverjaim, nem tudom, hogy ezzel Leo hogy van. Ránéztem az órámra, ami 0.12 percet mutatott. Király, a szellemjárást túl éltük. Már csak el kell oltani a tüzet és elmenni a házig, korom sötétben, úgy hogy a horror szereplők meg ne találjanak.
- Majd mi eloltjuk! – Kiáltott fel Dave meg még négy srác. – Azt halottam, ha rávizelnek a parázsra, akkor elalszik.
- Fuj, mi van? – Nézett okosan Sally.
- Igaza van Dave-nek. – Mondta Josh. Ez kész, most akkor lehugyozzák a parazsat? Ezt nem nézem végig. Ahogy észleltem, úgy Leo sem akarta. Elrángatott a tűztől és mivel rohadt sötét volt, előszedtük a telefonunkat és a part mentén világítottunk.

Egyszer csak egy csobbanásra lettünk figyelmesek.