5, ~A magas, sexy az enyém~

 Halihó! Itt is van a következő részünk. Köszi annak, aki olvas, kommentel, követ minket és minden féle finomságok :D. 

Jós szórakozást! ;)

 *Liam*

                                  -          Nem kellene így felhúznod magad. – Mondta Zayn az első egész napunk reggelén a táborban egy kiadós reggeli fölött az ebédlőben ülve és megfogta Niall vállát.

Mi voltunk az elsők, akik ettünk, mert így a legfinomabb falatok nekünk jutnak. És még válogathatunk is ^. ^ Mielőtt leültünk volna enni, kicsit elbeszélgettünk a konyhásnőkkel. Idős koruk ellenére mind mosolyogtak, szerették a munkájukat sokkal viccesebbek voltak, mint pár korombeli srác.

                                  -          De… Most ez mi? – Kérdezte Niall mérgesen. – Több száz lány van itt a táborban, akik mindenüket odaadnák azért hogy az ő helyében lehessenek, erre ő meg így bánik velem.

                                  -          Ki az az ő? – Kérdeztem türelmetlenül. Mióta panaszkodik, egyszer sem mondta ki a nevét a lánynak.

                                  -          Az egyik lány, aki bent volt az irodában és csurom víz volt.

                                  -          Nem-nem! A magas, szexy az enyém! – Jelentette ki Harry.

                                  -          A zöld hajúra gondolsz? – Kérdezte Louis. – Megkérdezzem neked, mi a neve? – Mosolygott.

                                  -          Nem érdekel a neve. Miért ilyen velem? Ez érdekel!

                                  -          Lássuk csak… - Mondtam. – Először is, - a hüvelykujjamra mutattam – belezúgtál a tóba, és segítséget kértél. Mikor ő beleugrott, te kimásztál. Mindenki látta őt egy szál alsóneműben, ezután te rákontráztál azzal, hogy még a törülköződet sem adtad neki oda… Másodszor, - mutattam a mutató ujjamra – nem a legjobb mondataid közé sorolható az, amiben azt mondtad neki, hogy hősködik. – Megrántottam a vállam és elmosolyodtam.

                                  -          Senki nem mondta, hogy ugorjon utánam…

                                  -          Segítségért kiáltottál! – Röhögött Zayn. – Sokkal egyszerűbb lett volna, ha megvárod, amíg odaér. De ez mindegy is. Ha akarod, most tegyél valami olyat, amivel nem alázod meg.

                                  -          Az én barátnőm nem hősködik. – Mondta büszkén Harry. – Ő laza, csodálatos, és…

                                  -          És nem a barátnőd. – Nevetett Louis.

                                  -          Majd nem sokára! – Harry pimaszul elmosolyodott.

                                  -          Nincs is közös órátok. – Mondtam. – Te táncolsz, ő meg minden mást csinál…

                                  -          De a tesójával van órám!

                                  -          Ezzel mire célzol? – Vágta rá Niall hirtelen.

                                  -          Arra, édes barátom, - átkarolta Niallt – hogy ő majd segít nekem a nővérével kapcsolatban.

                                  -          Hát, sok szerencsét! Jó nagy bolond vagy, ha azt hiszed, hogy a zöld lány segít majd. Utál mindenkit. – Mondta Niall. Ezen nagyon meglepődtem. Nekem nem úgy tűnt, mint aki feketében mászkál és kést hordoz magánál, hátha kedve lesz egy kis érvagdosásra, de elvégre nem én beszéltem vele.

                                  -          Nem sokáig! – Mondta Zayn. – Az ilyen csajok csak addig utálnak mindenkit, amíg nincs kit szeretniük! – Kacsintott egyet.

                                  -          Hahó, egy fontos haditerv ismertetésének közepén tartottam! – Mondta Harry, és felemelte a kezét. – Nem vagyok olyan hülye, hogy szembe álljak a zöld lánnyal és faggatni kezdjem. Megbarátkozom bele, a tesójának pedig kicsit több szerepet szánok a nyárra, ha értitek mire gondolok. – Mosolygott.

                                  -          Persze, hogy értjük, kerítőnőt keresel. – Nevettem. Persze hevesen tiltakozott.

                                  -          Nos, én ma dél után megtudok egy kicsit többet erről a zöld hajú lányról. – Mondta Louis és kinyújtózott az asztal mellett. – Ha érdekel titeket, drága barátaim, - Niallra sajdított – engem megtaláltok.

                                  -          Nem hiszem, hogy neked megnyílna…

                                  -          Niall, Niall, Niall… Sosem tanulsz? – Mellé lépett. – A tesójától. – Kacsintott és elment.

                                  -          Emlékeztek arra, amit az előtt mondtunk, hogy elterveztük volna a tábor részleteit? – Kérdeztem az elém tett tojásra meredve.

                                  -          Sok mindent mondtunk, mielőtt elkezdtük volna. – Mondta Niall.

                                  -          Ez így igaz. De volt egy, a legfontosabb! – Drámai szünetet tartottam. – Az, hogy jól érezzük magunkat! – Mondtam, és Niall képébe nyomtam a tükörtojást. A sárgája végigfolyt az arcán.

Vissza akarta nekem adni, de nem volt elég ereje, hogy a kajával dobálózzon. Pár pillanat múlva mindenfelé kajadarabok repkedtek. Engem egy pizza szelet úgy eltalált, hogy a fél arcom feltétes lett és az ingem is tele volt szósszal. Harry egy sütit kapott a hajába, amitől úgy nézett i, mint egy tejszínhabos nápolyi. Zayn pedig, amint meglátta, hogy dobálózunk, már ott sem volt.