*Izzy*
- Fuss! Fuss te nyomorult! - Kiabáltam eszeveszett rohanás közben Louis-nak. Nem mondom, nem egy lassú gyerek, de azért rajtam is látszik a múltam. Edzésben vagyok ez tény, de azért Lou is sportol valamit, ez biztos.
- Ez necces volt. - Jelentette ki miközben a tüdejét rakta vissza a helyére. - De vicces is. - Tette hozzá nevetve. Azt hiszem, hogy jó haverok leszünk Tommo-val.
- Le van húzva a slicced, öcsi. - Mondtam az említett hely felé mutatva.
- Bejövök mi? - Kérdezte viccelődve és felhúzta a cipzárt a gatyáján.
- Csak panírozva. - Mondtam nevetve. Majd őt is elkapta a röhögő görcs.
- Komolyra váltva, te is Niallt láttad egy alacsony lánnyal, vagy csak az oxigén hiány miatt haluztam? - Egyenesedett fel a görnyedt állásából.
- Nem figyeltem. Nem szoktam másra koncentrálni futás közben, ez belém rögzült.
- Halihó fiatalok! - Szólalt meg egy ismerős vidám hang bal felől, a hangirányába néztem, majd összeszorult a torkom és nem éreztem a végtagjaimat és nem tudtam, hogy a fejem a helyén van-e egyáltalán. Nem féltem. Ahh, kit álltatok? Rettegtem.
- Csáá Zayn! - Pacsizott le vele újdonsült haverom.
- Cső Tommo! - Mondta vigyorogva, teljesen más állapotban, mint ahogy reggel láttam. - Szia Izzy. - Köszönt felém, miközben tetőtől talpig végig mért, még egy ilyen és halál fia nem érdekel, hogy milyen híres és hányan nyalnák ki a seggét, ha úgy akarná.
- Nekem mennem kell, szia Lou, szia Lou hátsó fele. - Mondtam álmosollyal az arcomon, Zayn-re rá sem nézve. Ahh, szeretnék végre beszélni a nővéremmel és kitárgyalni a mai napot.
Így hát nyakamba kaptam a tábort és, mint tűt a széna kazalban kerestem a tesómat. 20 perc keresés után még mindig semmi, azonban megcsörrent a telefonom, nem értettem ki kereshet ilyenkor engem. Ránéztem a képernyőre és nyeltem egy hatalmasat, elhúztam a zöld csíkot a képernyőn, és bár semmi kedvem nem volt az illetővel beszélni, valami belső hang azt súgta, hogy hiányzik és had halljam a hangját.
- Szia Picúr. - Szólt bele a jól meg szokott üdvözléssel.
- Mit akarsz? - Kérdeztem, miután lenyeltem a kételyeimet a következményeket illetően.
- Harapós kedvedben vagy Baby. - Mondta csábító hangon. Annyira bódító volt, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy hogyan kell állni a két lábamon.
- Nem kérdezem meg még egyszer. - Mondtam amilyen határozottan csak tudtam.
- Csak hallani akartam a hangod, mielőtt elmondom, hogy van egy új barátnőm, aki sokkal tökéletesebb nálad. - Válaszolt, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga. Nincs semmi más amit jobban utálnék az érzelmeknél. De most eltört a mécses, kinyomtam a telefont, majd benyomtam a zsebembe és könnyeimet nyelve futottam valami helyre, ahol senki nem láthat meg. Ilyen tájban senki sincs a kajáldánál,így befutottam az épület mögé és zokogtam. A srác, aki annyi szépet és kedveset mondott és adott nekem, most egy rohadt szemétláda. 21 éves leszek, de még sosem voltam szerelmes ezelőtt, ezért nem tudtam hogyan kell kezelni ezt a helyzetet. Akkor csak az volt a lényeg, hogy kiadjak magamból mindent.
Eltűnt az időérzékem, bedagadt szemeimen keresztül viszont láttam, hogy egy alak közeledik felém.
- Te sírsz? - Leo. Csak ő nem kérdezné meg, hogy 'mi bajod van?'. És ez kellett nekem. Nem szeretem sajnáltatni magam, se magamról beszélni, se semmi velem kapcsolatos dolog.
- Nem, éppen kovászos uborkát szedtem a földből. - Jelentettem ki szeretett nővéremnek. Ő csak komoly fejet vágott, azt sugallva, hogy ez nem a poénkodás ideje.
- Mond miért izzadsz a szemeden keresztül Napsugaram. - Helyet foglalt mellettem, de én nem szóltam semmit. - Hát jó, gyászolunk valakit? - Még mindig fa pofával ültem. Majd pár poén után feladta, hogy valamit is mondok, aztán komolyan folytatta. - Tudom, hogy te nem szeretsz a problémáidról fecsegni, ahogy én sem, de ha egymásnak sem mondjuk el, akkor nem lesz senki más. Aztán belebetegedünk a sok problémába, majd depresszió, azután öngyilkosság.
- Te hülye vagy. - Szóltam halkan és kurtán. - Menjünk be a házba. Éppen ráncigáltam volna fel a földről amikor elkezdett nevetve kiabálni, miközben idióta fejet vágott, mint akit valami présbe akarnának fogni.
- Jó jó jó!! Lassíts édesem, mert a lábujjam tropán van!!
- Mi van? - Kérdeztem vigyorogva.
- Egy rohadt ház a véremet ontotta és most be van kötve a lábujjam. Látod? - Mutatott a lábfeje irányába, pici mutatóujjával. Én nem tudtam tartani magam. Scott-ék már csak ilyen szerencsétlenek. Ez már szégyen.
Beértünk a 13-as faházba és hálát adtam Istennek, hogy Marylin Manson nem volt benn. Leültünk az agyára, aztán mesélni kezdtünk mindketten egymás szavába vágva.
- Most Niall-al "járok". - Mutatta az idézőjeleket a levegőben. - Szóval most kézen fogva kell járkálnunk mindenhova, bármennyire is irtózom ettől.
- De azért a lelked mélyén egy kicsit tetszik ez az egész nem?
- Bunkó, tapló köcsög állat volt velem, de tényleg baszott helyes srác. - Elpirult. Az én édesem vörös volt, mint a vadalma. Megvan mivel fogom szívatni. Muhahaha, gonosz vagyok.
- Összefoglalva, szét szaggattad a lábujjad és helyes a doki srác. A rózsaszín pillangó és nemsokára mindenki tudni fogja hogy Niall-al "jártok" - Mutogattam én is az idézőjeleket. - Liam szintén bejön neked, és mindenki rólad és az önkéntes szuperhősködésedről csicsereg. - Ő csak bólogatott, majd szólásra
nyitotta a száját.
- De még azt el akartam mondani, hogy Harry rólad kérdezősködött a tánc órán. Úgyhogy Göndörke eksönözik, ergo légy résen Tündérbogyó.
- Göndörke csessze meg a mosolyát. - Jelentettem el elkomorodva és magam elé bámulva. Ha megbántott, ha nem, én Chad-et szeretem. - Most én mesélek. Szóval Louis miatt fogadásból berúgtam egy ajtót.
- Ja, azt hallottam, Lou vesztett, szóval segget kellett villantania.
- Ahogy mondod Cuncipötty. Aztán elmentem tusolni, ahol Zayn lépett akcióba, olyan fura volt, mintha két Malik lenne, egy aki nevet és mosolyog meg kedves mindenkivel. Meg egy másik, aki hideg, zord és érinthetetlen. Falhoz szorított és a fülembe suttogott, rettegtem. Aztán később Chad felhívott és azt mondta, hogy csak azért hív, hogy elmondja, van új barátnője és ő sokkal jobb nálam. - Ő figyelmesen hallgatta a sztorikat, majd komoran megszólalt.
- Tyű Iz, miket ki nem hoz belőlünk ez a tábor... Én hősködöm, elhidegülök szinte mindenkivel szemben és rengeteget kiabálok. Te meg sírsz és rettegsz.
Törökülésben ülve, a bal kezemmel a combomra támaszkodva és a jobbomon ülő nővérem felé halványan mosolyogtam. Ő rövid lábait lelógatta az ágyról, teljesen neki volt dőlve a falnak felsőtestével és kezeit az ölében nyugtatta, tekintetével maga elé bámult elgondolkodva.
- Szedjük össze magunkat öcsém, mert ez így nem lesz pálya. - Egymásra néztünk, majd Scott-osan pacsiztunk egyet.
Vacsoránál a One Direction nem volt sehol. De az ablakon kinézve bunyóra lettünk figyelmesek, így Leoval félve, hogy a mi csoportunkból verekszik valaki kirohantunk. És igen, talált, süllyedt, 2 srác ütlegelte egymást citromsárga kendővel az övtartójukon. Ezt a rendszert tegnap vezették be, hogy könnyen megkülönböztessük az embereket szekciók szerint. Így heló tömérdek edzés, heló számtalan évnyi MMA. Leonát hátrahagyva rohantam a szétválasztásuk érdekében. Éreztem, hogy Harakiri lesz a végén.
Odamentem lerendeztem szépen atyaiasan a két srácot, majd a pólójuknál fogva egyiket jobb, a másikat a bal oldalamra vittem.
- Mi a vita tárgya Angyalkáim? - Kérdeztem őket, olyan nyugodtan, mintha a béke belőlem táplálkozna. De ők csak hebegtek meg habogtak összevissza és dühösen egymásra néztek. - Ha nem mondtok semmit, akkor nagyobbat is kaptok. - Most bezzeg képesek voltak normálisan kommunikálni. Elmondták, hogy miért kaptak össze, közben Leo mindenkit feloszlatott, mondván nincs itt semmi látnivaló. Azért még láttam, ahogy vissza-vissza tekingetnek.
Este felé zene óráról jövet Hillt láttam a háztetőn pityeregni.
Beértünk a 13-as faházba és hálát adtam Istennek, hogy Marylin Manson nem volt benn. Leültünk az agyára, aztán mesélni kezdtünk mindketten egymás szavába vágva.
- Most Niall-al "járok". - Mutatta az idézőjeleket a levegőben. - Szóval most kézen fogva kell járkálnunk mindenhova, bármennyire is irtózom ettől.
- De azért a lelked mélyén egy kicsit tetszik ez az egész nem?
- Összefoglalva, szét szaggattad a lábujjad és helyes a doki srác. A rózsaszín pillangó és nemsokára mindenki tudni fogja hogy Niall-al "jártok" - Mutogattam én is az idézőjeleket. - Liam szintén bejön neked, és mindenki rólad és az önkéntes szuperhősködésedről csicsereg. - Ő csak bólogatott, majd szólásra
nyitotta a száját.
- De még azt el akartam mondani, hogy Harry rólad kérdezősködött a tánc órán. Úgyhogy Göndörke eksönözik, ergo légy résen Tündérbogyó.
- Göndörke csessze meg a mosolyát. - Jelentettem el elkomorodva és magam elé bámulva. Ha megbántott, ha nem, én Chad-et szeretem. - Most én mesélek. Szóval Louis miatt fogadásból berúgtam egy ajtót.
- Ja, azt hallottam, Lou vesztett, szóval segget kellett villantania.
- Ahogy mondod Cuncipötty. Aztán elmentem tusolni, ahol Zayn lépett akcióba, olyan fura volt, mintha két Malik lenne, egy aki nevet és mosolyog meg kedves mindenkivel. Meg egy másik, aki hideg, zord és érinthetetlen. Falhoz szorított és a fülembe suttogott, rettegtem. Aztán később Chad felhívott és azt mondta, hogy csak azért hív, hogy elmondja, van új barátnője és ő sokkal jobb nálam. - Ő figyelmesen hallgatta a sztorikat, majd komoran megszólalt.
- Tyű Iz, miket ki nem hoz belőlünk ez a tábor... Én hősködöm, elhidegülök szinte mindenkivel szemben és rengeteget kiabálok. Te meg sírsz és rettegsz.
Törökülésben ülve, a bal kezemmel a combomra támaszkodva és a jobbomon ülő nővérem felé halványan mosolyogtam. Ő rövid lábait lelógatta az ágyról, teljesen neki volt dőlve a falnak felsőtestével és kezeit az ölében nyugtatta, tekintetével maga elé bámult elgondolkodva.
- Szedjük össze magunkat öcsém, mert ez így nem lesz pálya. - Egymásra néztünk, majd Scott-osan pacsiztunk egyet.
Vacsoránál a One Direction nem volt sehol. De az ablakon kinézve bunyóra lettünk figyelmesek, így Leoval félve, hogy a mi csoportunkból verekszik valaki kirohantunk. És igen, talált, süllyedt, 2 srác ütlegelte egymást citromsárga kendővel az övtartójukon. Ezt a rendszert tegnap vezették be, hogy könnyen megkülönböztessük az embereket szekciók szerint. Így heló tömérdek edzés, heló számtalan évnyi MMA. Leonát hátrahagyva rohantam a szétválasztásuk érdekében. Éreztem, hogy Harakiri lesz a végén.
Odamentem lerendeztem szépen atyaiasan a két srácot, majd a pólójuknál fogva egyiket jobb, a másikat a bal oldalamra vittem.
- Mi a vita tárgya Angyalkáim? - Kérdeztem őket, olyan nyugodtan, mintha a béke belőlem táplálkozna. De ők csak hebegtek meg habogtak összevissza és dühösen egymásra néztek. - Ha nem mondtok semmit, akkor nagyobbat is kaptok. - Most bezzeg képesek voltak normálisan kommunikálni. Elmondták, hogy miért kaptak össze, közben Leo mindenkit feloszlatott, mondván nincs itt semmi látnivaló. Azért még láttam, ahogy vissza-vissza tekingetnek.
Este felé zene óráról jövet Hillt láttam a háztetőn pityeregni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése