9 ~Ne félj, nem bánt..~

 "És még is forog a Föld" - Ez a legjobb dolog, amit ezek után mondhatok. Újabb hét, újabb érdekfeszítő rész váratlan eseményekkel. Köszönjük a sok-sok megtekintést és a sok-sok olvasót. Örömmel tölt el minket, hogy szórakoztathatunk titeket, hisz másra sem vágyunk. Remélem a következő rész is elnyeri tetszéseteket. ~Kitti

 A napom fénypontja az volt, mikor a tesómmal beszéltem. Tulajdon -képpen ez volt az egyetlen jó dolog a mai napban. Este, egyedül a tetőn ülve átgondoltam a napomat, miközben kémleltem a naplementét, ami megcsillant a tó vizén, ahol a kékek és a sárgák fürödtek. A tavacska partján kicsi tábortűz égett, és mikor oda néztem láttam, hogy a kékek koppintják az ötletünket, és mályvacukrot sütnek. Akart-akaratlan az előző este jutott az eszembe, és reméltem, hogy a kékek képviselője is hasonlóképp leég a csoportja előtt, mint én, hogy végre leszálljanak rólam. Aznap még nem jutott el hozzám, semmilyen rágalmazás, és semmi hír arról, hogy Sally elhüppögte a "barátainak", hogy Niall és én "járunk". Utálom ezt a kifejezést! Ez...ez... Ezt még sokszor fogom hallani, és ezredjére még irritálóbb lesz a tudat, hogy én és Ő elméletileg szeretjük egymást, bár ez valójában nem igen volt elmondható kettőnkről. Szerintem mind a ketten inkább töltenénk egy éjszakát együtt Gonzalessel teljesen egyedül a vak sötétben egy liftbe zárva, minthogy egymással lennénk akár 10 percet is kézen fogva az udvaron. De erről csak én tehetek. Ha nem lettem volna önmagam, ami sok éven keresztül nagyon is ment, akkor nem keveredtem volna ebbe a kínos helyzetbe. Niall volt az utolsó, akit magam mellett akartam tudni. Önző volt, nagyképű, hiú, de kicseszettül helyes... Ami még jobban megnehezítette, hogy utáljam. Már kezdtem magam meggyőzni arról, hogy talán mégsem utálom, de akkor megláttam az udvaron, miközben valamivel hencegett, majd nevetve tovább állt, és ekkor azzal vigasztaltam magam, hogy az előbbi gondolatmenet ostobaság volt. Meg akartam magyarázni mit miért tettem Niallel kapcsolatban, de lassan rá kellett jönnöm, hogy az a pici mondat, ami olyan könnyen kiszaladt a számon Sally előtt, "Niall az én párom..." csak egy egyszerű, hülye meggondolatlan dolog volt, aminek egész nyáron iszom a levét. Összehúztam magam, fejemet a  kezemmel átkulcsolt térdemre hajtottam, és keservemben nevettem. Ekkor hallottam egy hangot.
   - Hát te? - Szólalt meg Iz a hátam mögül. Mikor felnéztem rá, láttam, hogy a nap már lement, és fényes csillagok pettyezték a sötét égboltot. A tábortűz erősebben égett.
   - Keservemben nevetek. - Jelentettem ki, majd felálltam. - Éltél már ilyet? Hahhh. Mindegy. Menjünk be, holnap úgy sem tudok csinálni semmit, csak a papír munkát írom össze. Pihenjünk egyet.
   - Hát te nagyon hülye vagy. - Szögezte le, és nevetett, a maga gúnyos nevetésével. - És még is hogy mászol le innen pici szívem, ha az egyik lábadat nem tudod használni? - Én erre összekulcsoltam a kezem a hátam mögött és jobbra-balra forgolódva bámultam rá nagy, zöld szemeimmel. Láttam a felismerést a szemében, mikor megszólalt. - Én nem segítek! A-a! Felejts el egy életre! A járkáló rózsaszín bálna teljesen lerágott!
   - Légyszi! Ígérem, meghálálom! Csak az ablakig kéne elkísérned, mert ott meredek a tető, bemászni már be tudok. - Mosoloygtam.
   - Ahha, én itt beszélek a problememről, te meg végig sem hallgatsz! - Elfordult és elindult az ablak felé.
   - Izabella Scott! - Kimondtam a nevét, hogy felhergeljem. Nem szereti, és ezt ki is mutatja. Élesen megfordult, olyan tekintettel nézett rám, mintha azt fontolgatná, hogy hogyan lökhetne le a tetőről anélkül, hogy kézre kerítenék, miután kitörtem a nyakam. Mielőtt megszólalhatott volna folytattam. - Izzy, meghálálom! Sallyt bízd rám - ravaszan elmosolyodtam. - Legyen ez a hálám. Ha bekísérsz, holnap este hallhatod, és láthatod ahogy mi kiskirálylányunk elveszti a koronáját. És ezt mi nevetve nézzük végig.
   - Leona Scott, - engem nem dühít - neked van egy terved. - Jelentette ki ugyanolyan mosollyal, amivel illettem őt, mikor felém fordult.
   - Kedves testvérem, ezt eltaláltad. De ezt innen a tetőről nem tudom véghez vinni.
Erre már engedett. Megfogta a karomat és felkísért a nyitott tetőtéri ablakig, ahol bemásztunk, majd lementünk a földszintre. Újabb érdekesen véghez vitt fürdés után mind elaludtunk.
 Legközelebb éjfél körül kelhettem fel valami furcsa zajra, amit a padlás felől hallottam. Rendesen beszartam. Beszédet hallottam, de nem értettem, és fogalmam nem volt ki, vagy mi lehetett az. Megtöröltem a szemem, és rögtön Sotty ágya felé néztem, nem ő baromkodik-e, de a tesóm aludt. Mikor viszont Marilyn ágya felé pillantottam a sötétben, be volt ágyazva. " Az ifjú Melinda Gordon, a szellemekkel suttogó utánzata" - futott át az
agyamon. Mi van, ha épp valamelyik halott ősével dumcsizik? Ami még rosszabb, mi van, ha az enyémmel? Kitakaróztam, majd elindultam a padlás feljárójának irányába. Óvatosan bicegtem fel a lépcsőn, miközben egyre jobban szokta a szemem a sötétet, bár még így is megbotlottam egy-két fent tárolt matracban, takaróban. A hang egyre erősebb lett, én meg egyre jobban féltem attól, ami akkor vár rám, ha megtalálom a hangforrást, és attól, hogy véletlenül becsurizom. Az ablaknál, ahol ki lehetett mászni a tetőre, ott állt valaki. A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem meghallotta. Felém fordult az alak.
    - Leona is itt van. - Mondta vékony hangon. - Gyere közelebb Leona, téged nem bánt. Be van tanítva.
Oooooooooookééééééé. Ez nagyon furcsa!!
   - Marilyn, te vagy az? - Ez hülye kérdés! Persze, hogy ő az!
   - Igen, gyere. Ne félj, nem bánt. - Mutatott a levegőbe, majd elkezdett énekelni. - Mert az én kiskutyám a legszebb a világooon. Ugye hogy szép Leona? Olyan fényes a szőre! - Leguggolt, és elkezdte simogatni a levegőt. Álmodik. Hogy egyem meg a szívét, alva jár! Bár csinálhatná kevésbé ijesztően. Nagy kő esett le a szívemről, majd közelebb mentem.
   - Gyönyörű. - Mondtam, majd átkaroltam a lányt. - Marilyn, ideje lenne lefeküdni, jó? - Ezzel felsegítettem.
   - De nem akarja, hogy elmenjünk. Nagyon szeret minket. - Mondta, miközben hátra felé tekintgetett a válla fölött, mikor kísértem a lépcső felé. Úgy halottam, hogy alva járó embert nem szabad felébreszteni, így belementem a "játékba".
   - Marilyn, majd holnap találkozol vele, jó? Megígérem. Most alszunk, biztos ő is fáradt már. - Ekkor már a lépcső alján voltunk.
   - Jó. Jó éjt Leona. - Mondta, majd ledőlt az ágyára és elaludt.

Leona ruhája

A reggel kínos volt. Reggelinél nem a szokásos helyemen ültem. A One Directiont meghagytam drága testvéremnek. Ő jobban élvezi a társaságukat. Helyettük inkább Gonzalessel reggeliztem, aki minden étkezésnél egyedül ült, mint a kisujjam. Meglepődött, mikor odacsapódtam mellé, és mesélni kezdtem, hogy éjjel miket művelt.
  - Gyakran előfordul? - Kérdeztem.
  - Hát...Nem tudom rendszerezni. Ez attól függ. Ha feszülten fekszem le...
  - Értem én. Ennek elejét vesszük. - Mondtam. - Miért nincsenek barátaid? - Kérdeztem, hátha ez nyomasztja.
  - Nagyon félénk vagyok. És most, hogy kiderült, hogy veletek lakom, sokan akarnak a barátaim lenni, de félek, hogy...
  - Ne félj! Addig legalább is ne, amíg nem mondod el Izzy és az én titkaimat. - Mosolyogtam.
   - Kíváncsi vagy rá, hogy mit mond a tábor rólad és a testvéredről? - Ez gyors téma váltás volt.
   - Gondolom sok mindent. Mindenkinek vannak fülei és szemei, látnak, hallanak ezt-azt, de nem kell elhinni mindent. - Nyugtattam meg.
   - Akkor megnyugodtam. Már azt hittem, hogy jársz Niallel, és a testvéred meg megverte Sallyt.
   - Mimimi? - Mondtam meglepve. Hát... erre azért nem számítottam.
   - Hát ezt mondják. Jársz Niallel? - Őszintén elképedt.
   - Igen. Mi van Izzyvel? - Leszarom Niallt. A tesóm meggyepálta Sallyt? Ohhhohó.
   - Hát, Sally azt mondta, hogy megtépte a haját. Én ezt nem hiszem el, mert te vagy a verekedős. Vagy is. Nem...Hanem...- Elpirult.
  - Ne félj! Csak mond el, mit hallottál.
  - Hát. Sally most fel akarja hívni a fiúját, és meg akarja veretni Izzyt. Mindenfélének elmondja őt, és... - Hirtelen elhallgatott és vörös arccal mögém meredt. Azt hittem a rózsaszín cicakirálynő jön, és nagy lendülettel felálltam és hátra fordultam. Hát nem ő volt az. Egy iszonyú, önelégült vigyorgós pofa jött felém full kékben.
  - Leo! - Oh, hogy örülsz nekem.~Gondoltam magamban unottan.
  - Niall! - Kiáltottam fel. Ő átkarolta a derekam és felemelt.
  - Nem tudod, hogy örülök neked! - Hát még én! Átöleltem.
  - Emlékszel? Jössz nekem egyel? Nem sokára beválthatod az ígéreted. - Suttogtam lágyan a fülébe, de ő csak mosolygott, amire én is elmosolyogtam.

- Mari.... - Mondta Niall, miközben Gonzales felé fordult és lerakott.
  - ...lyn - Fejeztem be, hogy szegény lány ne érezze úgy, hogy senki sem ismeri.
  - Gyönyörű! - Mondta vigyorogva és elfoglalta a helyemet Gonzival szemben. A lány még vörösebb lett.
  - Én...Ömm...Kösz...Köszönöm. A Nii... Niall. A Niall is szép. - Áhh, nekem itt elég volt, ezért odahajoltam Niallhöz.
  - Ma ebéd időben legyél a 13-mas szoba előtt. 12.00. Ha egy percet is késel, megbánod.
  - Ohhh, drágám. Neked mindent! - Mondta, majd egy undorító puszit nyomott az arcomra, amit azonnal letöröltem, amint kiértem az ebédlőből.
 A délelőttöm nagyon unalmas volt. Mindenféle programokat kellett terveznem a sárgáknak, és mindenféle halálosan untató dolgot kellett átírnom, kifejtenem, megterveznem, bár ez után jött a móka. 11.59-kor hallottam, hogy valaki kopog. Kinyitottam az ajtót, és Niall állt ott.
   - Helyes. - Közöltem, majd kimentem a házból, majd sétálva tájékoztattam mindenről. - Te segítesz nekem, és segítesz eltusolni is. Ha rám akarják kenni, te megmondod, hogy velem voltál mit tudom én hol, és mit tudom én mit csináltunk. Ezt te döntöd el, csak majd avass be.
   - Na várj! - Megállított. - Azt várod, hogy hazudja a dirinek?
   - Ez nem oszt, nem szoroz már. És emlékezz. Vagy megteszed ezt nekem, vagy Sally fog minden nap várni az ajtód előtt. Éjjel nappal. Ez kell? Mert akkor csak egy szép, 3 betűs szót kell kimondanod.
   - Tudod, mennyire utállak most?
   - Tudom. - Mondtam mosolyogva.
 Az ebédlő mellé surrantunk a kukákhoz, ahol nincs ablak.
   - Van maximum 15 percünk. Siessünk! Megfogtunk 2-2 zsák szemetet a régebbi hulladékból, ami már megérett, és mindennél rosszabb szaga volt, és elvittük a 49-es

házhoz. Körbe sem néztem, mikor a saját kulcsommal kinyitottam a zárat. Az feltűnő.
   - Hogy lehetsz ilyen gonosz? - Kérdezte Niall mosolyogva.
   - Hogy lehetsz ilyen hálátlan? - Kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót, és előre engedtem. A szobában bent kibontottuk a szemetes zsákokat, és beborítottunk egy kis szemetet a szekrénybe, a fürdőkádba, az ágyakba, az ágyak alá és még pár helyre, ahol látni nem, de érezni lehetett a szagát, mint például a szellőző, de vigyáztunk arra, hogy a ruhák, és hasonló fontos dolgok ne sérüljenek meg. Épp hogy be tudtuk fejezni, bezárni az ajtót, és elrohanni úgy, hogy senki se lásson. Leültünk a 13-as háztornácára egy kicsi kerek asztalhoz, ami mellett volt 3 szék.
   - Hol születtél? - Kérdezte Niall. Nem hiszem el, hogy nem tud csendben várni.
   - Feltétlenül beszélnünk kell?
   - Ha nem akarsz feltűnést kelteni. Egy szerelmes pár beszélget, nevet, ölelkezik, csók...
   - Beszélgessünk! - Vágtam rá. Nem akartam megtudni, hogy folytatódik a csók után az ő kis agyacskájában. - De nem mondom meg, hol születtem.
   - Hát jó. Milyen zenét szeretsz? Mi a kedvenc bandád?
   - Ne várd, hogy a One Directiont mondjam.
   - Hát, ezt nem hiszem el. Kedvesem, megkérhetlek arra, hogy legalább egyszer, egy percig, vagy egy kérdés erejéig ne úgy beszélj velem, mint egy tapló hülye gyerekkel?
   - Még is mit vársz? Éjszaka a tó partján...
   - Megtörtént és elmúlt. Ennyi. Volt nincs. Hidd el, nem akartalak megbántani. - Mondta kicsit felemelve a hangját, majd lágyabban beszélt. - Te vagy az utolsó ember, akit meg akarnék bántani. - Mondta, majd megfogta a kezem az asztalon. Hazudik! Biztosan! Hogy lehetnék én az utolsó ember, akit megbántana, mikor én mást nem csinálok és bántom? Lehet, hogy összetéveszt a tesómmal... Ekkor egy baszott nagy sikolyt hallottam a 49-es ház felől, és gyors felpattantam.