12 ~ 'Pár hosszas másodperc után elmosolyodott.'

 Halihóóó!! szerda van!!! éés igen a bonyodalmak folytatódnak, azonban történik valami ami felkavarja Izzy érzelmeit... olvassátok, osszátok, kommenteljétek vagy akármi! :) Jó olvasást! :) ♥♥ szeretlek titeket! :)

*Izzy*

Nyakig temperásan és grafit foltosan mentem a fürdőbe, hogy kicsit megmosakodjak. Beléptem a fehér NŐI MOSDÓ feliratú ajtón, ledobtam a rajzcuccom, az egyik csap elé, és belenéztem a tükörbe. El- és meggyötört arcom volt, megpróbáltam jó képet vágni, de mi értelme becsapni magam? Megmostam az kezem szappannal. Nem sokra vittem szóval bugáztam sikakefét az egyik felmosóvödör mellől és azzal súroltam le magamról a gedvát, tiszta vörös volt a kezem, de legalább már nem kék meg lila. Most az arcom jött, azt kézzel is le tudtam dörzsölni, hál' égnek, ezt nem kellett drótkefével sikálnom. Aztán a nyakamról a fekete csíkot is leszedtem, nagy erőfeszítések árán. Majd levettem a cipőm és a fekete Vans cipőm fehér részét kezdtem megszabadítani a sárga temperától. Aztán a másikat is ugyan így.

Bementem a 13-as házba és hát, nővérkém éppen smárolt az álpasijával. Vagy igazi pasijával. Franc se tudja már követni, mindegy. Ügyet sem vetve rájuk elkezdtem kutakodni a szekrényemben, amibe idővel elpakoltam a cuccaimat a sport táskából, mondjuk a tasi azóta is ott rohadt az ágyam végében.

- Lemaradtál a gyűlésről. - Jelentette ki Leo, mintha tudnám miről beszél.

- A miről? - Néztem rá kérdőn. Ekkor vettem észre, hogy Niallon és Leon is Free Hug-os póló van.

- Nem hallottad? Ismerkedős napot tartunk a sárgákkal. Mindenki felvesz egy Ingyen Öleléses pólót és mindenki megölelheti egymást, beszélgethet és ismerkedhet.

- Hát, jó. - Sóhajtottam egyet. Legkevésbé van arra szükségem, hogy mondjuk Göndörke vagy Rajzos kapitány ölelgessen. Vagy esetleg a pink hercegnő, Sally. Végül beletörődtem a sorsomba és megvontam a vállam. - Most akkor te is firkálsz nekem? Vagy felvehetem a sajátomat?

- Nincs filcem. - Aha. A felkészült táborvezető, mondjuk inkább nem adok neki, mert mesteri pálcika emberek fognak virítani a pólómon. Úgyhogy szó nélkül kutakodtam tovább a szekrényemben, mindegy volt, csak végre le akartam venni a festékes göncöket magamról. Végül egy piros Ingyen öleléses pólót találtam, egy sorttal és magas szárú Converse csukával. Raktam magamra még néhány kiegészítőt. Fekete hajam kontyba fogtam, és egy amerika zászlós kendővel körbe kötöttem a fejem és felvettem a pilóta szemüvegem, hogy ne látszódjon a kialvatlan szemem, és, hogy kételyek nélkül mosolyoghassak a világra. 

Kiléptem és egyből megcsapott a mámorító napsugár és a boldogság illata. Egyből fülig szaladt a szám és nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról. Jól éreztem magam, pedig még egy ember sem ölelt meg. Addig. Ugyan is Leona kisasszony hátulról rám ugrott, olyan majom pózban és csimpaszkodott a nyakamon, a lábaival átkulcsolta a derekam és kiabált, hogy "Ingyen Öleléééés!" én csak röhögtem aztán leraktam és szívből megöleltem. Aztán jött Niall, aki szintén megölelt. Olyan cuki volt. Nagyon örülnék, ha ténylegesen összejönnének, mert nagyon illenek egymáshoz. Aztán hárman elindultunk az udvar felé, ahol mindenféle színű Ingyen Öleléses emberke ácsorgott, vagy ölelkezett, de akadt olyan is, aki csókolózott. Jó volt ilyet látni, hogy legalább egy nap erejéig béke van és szeretik egymást az emberek a csoportunkban. Vagy csak tettették, de akkor is jó képet vágtak a dologhoz, és ez jól esett. Kábé két percen belül 10 emberrel ölelkeztem össze.

És amire legkevésbé vágytam bekövetkezett. Megjelentek, Zayn és Harry is, szintén Ingyen öleléses pólóban. Abban a pillanatban hatszor meggondoltam, hogy megszabadulok attól a nyomorult pólótól. De aztán a csoportomra gondoltam, és tovább ölelkeztem egy addig ismeretlen lánnyal. Aztán megnéztem a címkéjében a nevét. Wanda. Gondoltam bevágódom nála és mintha addig is tudtam volna a nevét.

- Szia Wanda. Köszi az ölelést. - Egy 'istenkirálycsászár vagyok' mosollyal vártam, hogy reagáljon.

- Úúú Izzy, tudod a nevem. - Már, hogyne tudnám a nevedet cica. Akartam volna mondani, de valaki megveregette a vállamat. Megfordultam és Malik állt előttem. Haaajhh. Mindegy, erős független nő vagyok, nem fognak remegni a térdeim és nem is fogom felpofozni. Ma mindenkit szeretek, de az öklöm nem engedelmeskedett és önkéntelenül is megfeszült és felkészült egy esetleges ütközetre, Zayn arcával szemben. Izzy ököl vs. Zayn arc. Még lehet lesz egy meccsük a jövőben. De istenem, az a mosoly. Miért csinálja ezt velem?

- Hello szépségem.

- Hello ecset fejűm. - Mosolyogtam gúnyosan válaszul.

- Kaphatok egy ingyen ölelést? - Kérdezte ártatlan arckifejezéssel.

- Neked húsz ezer lesz. - Vágtam rá cinikusan. Éppen mentem volna tovább, amikor óvatosan a derekamnál fogva vissza kanyarított magához és megölelt. Magamba szívtam az illatát, olyan tébolyító volt. Tökéletes ölelés volt, sem túl szoros, sem túl gyenge, sem túl hosszú, sem túl rövid. Megpróbáltam bele sűríteni abba az ölelésbe mindent ami az elmúlt napokban bántott vele kapcsolatban, az, hogy túl rámenős volt, az, hogy most egy szakítás után nem vágyom új kapcsolatra és, hogy kicseszettül jól néz ki abban a fehér pólóban, ahogy átütnek a tetkói és feszülnek az izmai. Szerintem fogta az adást, mert kissé eltolt magától és mélyen a szembe nézett, egy szót sem szólt, a szeme sem rebbent, mégis tudtam, hogy megértette, és kissé vissza vesz a próbálkozásaiból és szünetelteti a kanosságát. Legalább egy kis időre. Pár hosszas másodperc után elmosolyodott. Tuti, hogy elpirultam, bassza meg most égek. Eddig tartottam a közelségétől, most meg itt állok a karjaiban, egy hónapja épp így álltam Chaddel. Jézusom, mit művelek? Itt enyelgek Zayn-el és közben szerelmes vagyok egy teljesen más srácba. Megráztam a fejem, majd eloldalogtam és random megöleltem egy csajt, akiről fingom sem volt, hogy ki. Az se biztos, hogy volt rajta ingyen öleléses póló. Mindegy már, így járt, örüljön, hogy hozzám érhet.

Éppen egy padon ültem és szusszantam egyet, amikor elém állt egy srác, cseppet sem volt visszataszító külleme. Barna összevissza álló haj, világosbarna szem és csábos mosoly, falnám nagyon.

- Kaphatok egy ölelést? - Kérdezte cuki hangon, és kitárta a karjait. Ha batman lenne, akkor hatalmas szárnyfesztávolsága lenne. Húha, persze, hogy igent mondtam. A karjaiba zárt, én pedig kalapáló szívvel viszonoztam, megsimogatta a hátam, aztán egyre lejjebb csúsztak a kézfejei, egész a fenekemig. Nos, itt jön egy képszakadás, a következő kocka ami megvan, hogy Harry dühös fejét és vérző kézfejét látom, én pedig Leo karjaiban zokogok és szó cafatkákat nyögök a pólójába, miközben Liam és Louis a srác kiterült eszméletlen teste mellett állnak, és lihegnek. Valószínűleg futottak. Niall is ott volt és az igazgatóval tárgyal, bőszen gesztikulálva. A szép az egészben, hogy fogalmam sem volt, hogy mi történt. Aztán Zaynt és a mentős srácot láttam, ahogy egy kötszeres dobozzal a kezében guggol le a srác mellé, és a vérrel áztatott arcát kezdi törölgetni egy vizes kendővel.

- M-m-mi történt? - Kérdeztem szipogva Liamet, aki időközben oda ért mellénk. Ő szólásra nyitotta a száját, azonban a lihegéstől nem jött ki rajta hang. Én csak kérdőn fürkésztem, Leo arcát, hátha ő választ ad a kérdésemre, azonban ő csak megrázta a fejét, azt jelezve, nem tud semmit. Ekkor kénytelen voltam más személy után kutatni, aki feltételezésem szerint tud valamit, és kiegészítheti a szakadt filmszalagot a fejemben. Niall-t nem akartam zavarni, Lou még mindig Zayn-nek és a mentős fiúnak segített, egyedül Harry maradt. Aki valószínűleg tud valamit, a vérző kezéből ítélve. Oda álltam elé, és minden bátorságomat összeszedtem, hogy megszólítsam a dühöngő Harryt. Letöröltem a könnyeimet.

- M-m-mi tör-történt? - Kérdeztem, két hüppögés között, és megpróbáltam elkapni a tekintetét, azonban ő meredten a földön fekvő eszméletlen fiút nézte, a mellkasa egyenletesen fel és le süllyedt eszeveszett tempóban. Lassan rám nézett, majd megenyhült az arca, és elengedett egy gyenge tőle nem megszokott mosolyt. Ez satnya és erőtlen volt, az igazi mosolya vakító és aranyos, de egyben vadító is, ez meg sem közelítette azt, ahogy akkor mosolygott. Közelebb lépett, így csak egy fél lépés volt köztünk.

- Te elhaló hangon kiabáltál, ő pedig bőszen a nyakadat csókolgatva vitt a buszok felé. Nem tehettem mást. Annyira kétségbe esett voltál. - Megremegett, most vagy a dühtől, vagy az emléktől. Én el sem akartam hinni, csak meredtem rá, és újabb könnyek szöktek ki a szememből.

- Te, leütötted? - Még magamat is megleptem, annyira halk és vékony volt a hangom.

- Nem tehettem mást. - Ismételte meg az előbb mondott szavait. Aztán tett még egy lépést felém és megölelt, védelmezően, de közben gyengéden. Ez már nem az ingyen ölelés napról szólt. Ez az érzelmektől volt. Ezzel a nappal egy lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz, és legszívesebben mindenkit megöleltem volna, aki segített ebben a helyzetben.



Jócskán vacsora után járt az idő, amikor Mary lépett be a közös szobánk ajtaján. Fogalmam sincs hol lehetett eddig, de most kérdőn nézett rám és nem értettem mi lehet rajtam olyan furcsa. Gyorsan végig mértem a lehetőségeket. De a pizsamámon egy folt sem volt, az ágyon sem láttam semmi furcsán, az arcomat meg nem láthattam kívülről, így csak körbedörzsöltem az ujjaim hegyével, hátha megszűnik majd Marilyn furcsálló tekintete. Nem használt, ő továbbra is mereven nézett engem.
- Mit bámulsz? - Kérdeztem az elmúlt események miatt kissé feldúlt és zavart hangon.
- Izzy, te sírtál? - Kérdezte, mintha nem látott volna még fehér ember.
- Nem. - Válaszoltam kurtán, nem vágytam arra, hogy sajnálkozzon. Meg egyébként is, mi köze hozzá? Ekkor Hill felé fordult, aki csak egy karlegyintéssel felelt neki.

Már éjjel 11 óra is elmúlhatott. Valaki követ dobott az ablaknak, amitől nagyon berezeltem. Ahogy észleltem, Leo is összerezzent, ki a merészebb játékot játszva, én lenéztem az ágyára, ő fel rám és csak meredtünk egymásra komor arccal. Hát nem, én biztos nem nézem meg ki kopácsol az ablakon. Mi van, ha Mary a titkolózásunk miatt ránk hívta a horror familiáját? Leona szemében láttam, még félhomályban is, hogy hasonló gondolatok kavarognak benne, mint az enyémben. Kopp. Még egy koppanás, az ablakon. Kőpapírollóban egyenlő lett az állás, háromból. Szóval együtt néztük meg, végül is együtt jöttünk a világra együtt is szipuzzák ki az agyunkat. 5 idióta állt az ablak előtt, ki komor, ki lefagyhatatlan vigyorral az arcán. Kinyitottam az ablakot.
- Mi a rohadt eget műveltek itt éjfélkor? - Kérdezte, szerintem jogosan Leo.
- Gyertek át hozzánk, szeretnénk, ha ezt az éjszakát biztonságban töltenétek. - Válaszolta Liam titkár módba kapcsolva. A fiúk egyöntetűen bólogattak.
- Aha, szóval ti szétvertek minden nyomunkba kerülő akadályt? - Kérdeztem suttogva, mert nem lenne jó ha Manson felkelne. Addig jó amíg csendben van és nem néz rám az ijesztő szempárjával.
- Már hogyne? Ez itt, sziklaszilárd. - Feszített be Niall és a muszklijára mutogatott. Azért, van ott izom. De ezt nem éreztetem vele. Ekkor Liam is befeszített, ő csak az egyik karjával, Harry követte, ő két karját felemelve bizonygatta, hogy van izma. Zayn bulldog módra feszített a mellkasa előtt és közben idióta fejet vágott. Louis meg 'izom táncot' járt, legalább is ő annak hívta. Nem normálisak, annyi szent.
- Jó, jó, hagyjátok abba, még a végén megfulladunk az izomszagtól. - Mondta Leo, a tipikus nevetésével kísérve. Én pedig vigyorogtam. Megveregettem Zayn vállat, majd elismerően bólintottam, amolyan jó elég lesz típusúan.

Kimásztunk az ablakon, visszazártuk csendben, majd Niall megfogta Leo kezét, aki nem ellenkezett, pedig senki nem láthatta őket. Én pedig zsebre dugott kézzel sétáltam a fiúk mellett. Arcomat gyenge szellő cirógatta végig, fekete tincseimet, pedig kissé a vállamnak csapkodta minden lépésnél. Kellemes volt ez a jó levegő, így behunytam szemeimet és mélyen beszívtam, hogy átjárjon kellő képpen. Felnéztem az égre és elakadt a szavam. Imádom az éjszakai égboltot, olyan megnyugtató, ahogy zavartalanul ragyognak a csillagok és a hold bevilágítja szürkésen a lábunk alatt lévő utat. A mólón pedig éjszakai lámpák jelezték az utat, a vízen szunnyadó vitorlások felé, akiknek ezen a zavartalan éjjelen nem volt semmi dolguk. Aztán Harry sorolt be mellém, és csendben hallgattuk, ahogy lépteink súrlódnak a kavicsos utcácskán és tücskök ciripelnek a fűben. A diri háza előtt elsétálva ormótlan horkolás csapta meg a fülünket. Mindannyian visszatartott nevetéssel nyugtáztuk ezt a dolgot. Csupán csak a vállunk rángott jelezve, hogy ez fölött nem lehet szótlanul elsiklani.

Beléptünk a fiúk szobájába és elkezdődött a menthetetlen ökörködés, viccelődés és őrültség.