13~ Gonzales, meghalsz!

 Hello mindenki! Bocs, hogy ilyen késői órán, de meghoztuk az új részt! Olvassatok, komizzatok, kövessetek, szavazzatok! Szeretünk titeket, jó szórakozást!

 *Leona*


Az összes faház közül a fiúk laktak a legnagyobba. Amikor benyitottunk tátott szájjal néztem a házikó belsejét. Hatalmas volt ahhoz képest, hogy kívülről nem látszik olyan nagynak. Lehet, hogy térmágia az egész, vagy csak azért tűnt nagynak, mert csak öten laktak benne. Volt 2 emeletes-és egy egyszemélyes ágy, amik kesze-kuszán álltak a távolabbi jobb sarokban. Balra egy nagy ebédlő volt, szemben pedig a fürdőszoba. Ez nem egy kis nyaraló ház volt, ez egy luxuslakosztályhoz mérhető építmény, leszámítva az emeletes ágyakat. Niall izgatottan maga után húzott, és megmutatta a ház minden szegletét. Mikor a fürdőhöz értünk meglepődve tapasztaltam, hogy egy óriási, minimum 10 személyes jakuzzijuk is van, nem mellesleg fürdőkád, zuhanykabin, és az egyik falon

hosszú tükör szép, kagyló formájú csappal és mosdókagylóval. Mikor el voltam merülve abban, hogy mikor megnyitom a csapot, akkor "színes víz" jön ki belőle, Niall becsukta az ajtót és mögém lépett. Átölelte a derekam, óvatosan maga felé fordított és egy darabig nem szólt semmit csak fürkészte a tekintetemet.
    - Gyönyörű szemed van, Leona. - Mondta végül mosolyogva, és felém hajolt. Én elfordítottam a fejem. - Nem élvezted? - Kérdezte kicsit lehangoltan.
    - Niall. Hhh...Nézd, az a csók...
    - Csodás volt. - Fejezte be helyettem.
    - Eszményi volt. Nem volt valós.
    - De mennyire, hogy valós volt. - Nevetett. - Miért mondasz ilyeneket?
    - Menjünk ki, a többiek biztos hiányolnak már. - Végigsimítottam a karját a vállától a kezéig, és kioldottam magam. Hirtelen kirobbantam a fürdőből, mintha mi sem történt volna.
    - Világít a csap!! - Ujjongtam. Izzy és a többiek csak nevettek rajtam, még Niall is, aki ezután magával húzott az egy személyes ágyra. Szófogadóan leültem mellé, és kíváncsi voltam mit tesz, de semmit nem tett. Izzy viszont nagyon pörgött az éjszaka. A konyhapulton ülve megittunk pár pohár... üveg alkoholt - Izzy többet ivott!- mi így heten, és igazán jól éreztük magunkat. Rájöttünk, hogy a srácok nem egy sznob, önelégült, meleg fiúbanda, hanem nagyon is van önkritikájuk, és a csábításban sem utolsók. Harry majdnem egész éjszaka elérte, hogy Scotty szinte csak rá figyeljen, Zayn pedig elérte azt, hogy a "szinte" ő legyen, és ne tűnjön nyomulásnak, amit csinál. Pedig az volt. Már vártam, hogy összeugranak a tesóm kegyeiért, de úgy tűnt, hogy erre még várnom kell, ugyanis elhülyéskedték az egészet. Liam viszont nem ivott sokat, ahogy én sem. Megszoktam, hogy nem iszok sokat, mert nekem kellett vezetnem mindig, mikor buliba mentünk, miközben Iz az anyósülésen szenvedett, de nem tudtam eldönteni, Liamnek mi lehet az oka, hogy nem bulizik a többiekkel.
 Mikor már nagyon euforikus hangulatban voltunk valaki hirtelen kopogott. Fogalmunk nem volt ki lehet az, és mindenki reflexszerűen megállt és az ajtó felé nézett. Senki nem akarta kinyitni az ajtót egy párnacsata közepén, meg hát lehet, hogy oda sem találtak volna az ajtóhoz, így kikukucskáltam a leskelődőn. Odakint éjszaka van. - döbbentem rá, mikor semmit nem láttam, és hogy mennyi lehet az idő, azzal nem is foglalkoztam, de ekkor átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy túl hangosak voltunk. Kinyitottam az ajtót. A hideg szelő befújt a szobába és libabőrös lettem. A mentős srác éjnek évadján ott állt az ajtóban. Hogy mi a p*csát keresett ott, arról végképp nem volt fogalmam. Talán rájöttem volna, ha a vérem alkoholszintje normális. A srác az egyik kezét a jobb vállamra tette.
    - Gyere ki egy kicsit, beszélnünk kell! - Mondta, majd kiléptem és becsuktam magam után az ajtót.
    - Mit keresel te itt ilyenkor? - Kérdeztem. Megijedtem, hogy egyáltalán tudja, hogy hol vagyok.
    - Megígérted nekem, hogy jössz egyel, mert nem adtam tetanuszt. - Vigyorgott. - Azt nem mondtam, mit és hogy mikor kérhetem. Így én most kérem.
    - Jó. Mi kéne, ha volna? És miért pont ilyenkor kéne? - Hát ez becsavarodott. Nem hiheti, hogy most kisikálom a cipőjét, vagy elmosom a vérkapszuláit, vagy mik azok.
    - Gyere velem! - Megfogott a csuklómnál és lerángatott a tornácról.
    - Azt lesheted! - Mondtam dacosan, és megpróbáltam kitépni magam a kezéből, de ő megfogott a másikkal.
    - Ha nem jössz, akkor viszlek!
    - Azt már nem! - Ekkor már kiabáltam. Nem ám elvisz egy sikátorba és megerőszakol! Nem adom ilyen könnyen magam! Megharaptam a kezét, és el akartam futni, de ekkor erőből rátaposott a fájós lábujjamra. Én elkiáltottam magam és a fájdalomtól könnyek

szöktek a szemembe. Ő megpróbált felemelni, de ordibálva összegömbölyödtem és lányosan ütögettem magam körül mindent, amit értem. Ekkor lépett ki mögöttem Niall és odafutott hozzám, miközben én bőszen próbáltam letörölni a könnyeimet. A mentős srác lehajolt mellém és elkezdte simogatni a hátam, és sisegett, mintha egy újszülött csecsemő lennék, amíg Niall meg nem érkezett.
    - Mit  műveltél vele? - Kérdezte a "barátom". A mentős ránézett.
    - Kihívtam, hogy megbeszéljük a lába kezelését, de mikor leért elbotlott valamiben és beverte a lábujját. - Szemrebbenés nélkül. Sokat gyakorolhatta.
    - Az éjszaka közepén azért keltél fel, és kerested meg, hogy a lábujjáról csevegj vele?! Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt van? - Kérdezte Niall, majd felsegített.
    - A barátnője mondta a házukban. - Gonzales! Meghalsz!!!
    - Így volt? - Kérdezte tőlem és hatalmas, kék szemeivel. Nem tudtam mit válaszolni. Ha most hazudok Niallnek, nem tartozom a mentősnek, de ugyanakkor soha nem fog megbízni bennem. Nem tehettem mást, mint bevetettem a nő egyik legnagyobb fegyverét, így elkezdtem bőgni. Egyikük sem értette, de ennyi idő pont elég volt, hogy minden ok nélkül csöndben elindulja vissza a házba. Niall gyengéden megfogta a karomat és segített felmászni a lépcsőkön és bemenni az ajtón. Én picit visszafordultam és ravaszul rámosolyogtam a mentősre.
    - Igaz, amit mondott? - Kérte számon rajtam állítólagos barátom, mikor beértünk. - A sebedről beszéltetek?
    - Nem... - Elszégyelltem magam. Nem akartam bármibe is belekeverni, hiszen nem tartozik rá, báááár elvégre ő keverte bele magát!
    - Akkor miért sírtál? És miért nem mondtál egy szót sem? - Egyre hangosabban beszélt, amire mindenki felfigyelt és a tekintetek ránk szegeződtek. Niall velem szemben állt, és én még soha nem láttam ilyennek. Kicsit megrémisztett.
    - Semmiért! - mondtam. Nem fogok neki semmit mondani, ha ilyen stílusban beszél velem. Megrémiszt. Nem bízom benne.
    - A semmiért zokogtál...Ahham.
    - Miért vagy ilyen? - Kérdezte Izzy Niallt. - Soha nem mond el neked semmit, ha ordibálsz vele. - Mondta a tesóm és gyengén meglökte.
    - Neked ehhez semmi közöd! - Az én kék szemű hercegem lelökte magáról Scotty kezét. Én itt nem bírtam tovább. Úgy ölik meg egymást, ahogy jól esik, nem érdekel. Nekem szükségem van egy új kötszercsomóra.
    - Kicserélem a kötést. - Mondtam, mikor láttam, hogy átázott a vértől amiatt, hogy az a szemét rám taposott.
    - Elkísérlek. - Mondta Liam, és együtt bementünk a fürdőbe. - Csak félt. Ne legyél ilyen szigorú vele. - mondta, és felém nyújtotta a kötszeres dobozt.
    - Engem nem kell féltenie. Én ne legyek szigorú? Bántanak, erre ő leordítja a fejemet, hogy mi történt, és hogy miért nem mondom el! És ne legyek szigorú? Tudod mennyi idő, mire megnyílok? Neki  szerencséje van, hogy tudja a nevemet! Már el is felejtettem volna az egészet, ha nem ordibál velem. - mondtam miközben a sebemet piszkáltam.
    - Bántott? - Kérdezte Liam gyengéd hangszínen.
    - Nem. - mondtam könnyedén és megmostam a sebet.
    - Előbb azt mondtad...
    - Sok mindent mondtam. - Rátekertem egy friss kötést. Mikor végeztem Liam kisegített a fürdőből. Odakint mély csend volt és mindenki engem nézett. Oooookéééé. Ez fura. Két

perce majdnem egymásnak ugrottak, most meg, mintha mi sem történt volna. Franc sem fogja megérteni őket. Úgy néztek rám, mintha egy ufó lennék. Reggel 5-6  óra körül járhatott az idő és már mindenki fáradt volt. Niall felállt, kézen fogott és visszavitt a fürdőbe. Én nem értettem mi történt. Mindenki olyan hirtelen kijózanodott.
    - Én... Sajnálom. Komolyan! - mondta, majd leültetett a jakuzzi szélére, ő maga a tükör előtti kis asztalkára támaszkodott.
    - Sajnálhatod is! - Mondtam és megpróbáltam felállni, de nem sikerült.
    - Hallgass végig! - Ez így nem tettszett nekem. - Kérlek! - Mondta, mikor ezt észrevette.
    - Kivele, mit akarsz! De gyorsan, mert a mai nap sok mindent kell csinálnom, és az ágyamat le kell pakolnom mielőtt aludnék.
    - Először is tudnod kell, hogy nem akartalak lecseszni. Csak aggódtam miattad, hogy mit csinált veled az a fiú, mert még nem nagyon láttalak olyannak. - Ekkor beugrott, hogy az a srác ki lehetett. Összerázkódtam. - Minden rendben? Tudom, hogy nem mondasz el valamit.
    - Sok mindent nem nem mondok el neked. - Motyogtam magamba.
    - Nem kérem, hogy mesélj el mindent, de én komolyan gondoltam azt a csókot. Azt kérem, hogy bízz meg bennem. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled. - Mellém ült és megfogta a kezem. Olyan nehéz megbízni benne. Olyan rövid a nyár, és ha megbízom benne, biztos bukás lesz a végén.
    - Niall, nézd. Én... Tudod nem tudok benned most így hirtelen megbízni. Nem is ismerlek. Egy randink sem volt, és... Nos, még azt sem tudom van-e tesód, házi állatod és hasonlók. - Erre elmosolyodott, és felsegített.
    - Ma itt alszol velem. Azt mondok el neked, amit csak akarsz, sőt! Egész nap együtt leszünk, és még többet megtudhatsz rólam! Ismerj meg, kérlek! - Mondta izgatottan, mint egy kisgyerek. Erre elmosolyodtam.
    - Sajnálom, de nem aludhatok itt. Ki kell nyírnom Gonzalest.
    - És a tesód?
    - Ráfér egy kis kikapcsolódás, huncutkodás. - Mosolyogtam. - Nem én vagyok a neki való testvér. Ő egy olyat érdemel meg, aki hasonlít rá. Nem csak kívül, belül is. Remekül meglennének. - Eleresztettem még egy mosolyt. - Most mennem kell. - Elindultam kifelé, de Niall megfogta a kezem, és a karjába fektette. Gyengéden maga felé fordított és vigyorgott.
    - Csak még egy olyan tökéletes csókot.... - Mondta és meg sem várta a választ. Hogy ne

fordulhassak el megfogta  az államat, és gyengéden megcsókolt. Nem volt se jobb, se rosszabb, mint az előző. Számomra ez is egy kényszercsók volt. Egy igen finom kényszercsók. - Akkor ma elintézzük a dolgaidat. - Mondta, mintha mi sem történt volna. Csak a fülig érő mosolya árulta el. Karöltve kimentünk a fürdőből. Amint kiléptünk Izzy egyből a nyakamba vetette magát, de én majdnem összeestem a súlya alatt. A lábam nem hogy az enyémet, de pluszban az ő súlyát nem bírta el. Ezt érzékelte. Elengedett és rásandított Niall és az én kezemre.
    - Hmmm... - Dünnyögött, de lecsittegtem.
 Reggel 7 körül járhatott az idő, mikor beléptünk a 13-as házba. Gonzales egy szál melltartóban és bugyiban állt, és takargatta magát a pólójával.
    - Nyugi! A strandon szerinted hogy nézel ki? - Kérdeztem barátságtalanul.
    - Hol voltatok? - Kérdezte, miután felvette a pólóját. - Reggel nem találtalak titeket.
    - Hogy mered számon kérni a képviselőidet? - Vetettem oda durván. - Szerintem pontosan tudod, hol voltunk. Hogy hívják a mentős srácot? - Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy lehet, hogy éjszaka Szamara megtámad, vagy Chucky baba öl meg. Szembe néztem a horrorkirálynővel, de ő csak némán állt kikerekedett szemekkel.
    - Nem tudom. Nem tudom hol voltatok, főnökasszony. - Mondta flegmán. Hááááát jó! Itt elég volt. Ne hogy már egy kis szaros így beszéljen velem!
    - Oké, akkor máshogy mondom! - Átfordítottam a kulcsot a zárban. - Innen se ki, se be, amíg így beszélsz velem, világos? Nem vagyok a haverod!
 Szép lassan felöltöztem, Niall pedig csak ott állt az ágyam mellett. Gonsi pedig a saját ágyán duzzogott. Miután sikerült felöltöznöm felmentem a padlásra és bezártam az ablakot, majd ugyanígy tettem a lentivel is.
    - Se ki, se be! Senki! - Mikor ezt kimondtam elfordítottam a zárba a kulcsot és rájöttem, hogy ebben a pár szóban sok kifogásolható van, főleg, hogy Niallel távoztunk. Marilynt bezártam, és karon öltve visszaindultunk hozzájuk. Mikor beléptünk a házukba láttam, hogy Izzy valaki mellett alszik.