20. ~ Ez egy ilyen sz*r nap.

Sziasztok! Elnézést a kimaradásokért, de furán jöttek ki a nyaralások, de most már itt vagyok és élek is és barnább vagyok, mint valaha voltam. :D Remélem azért nem haragudtok. :) ~Reaa

*Izzy*

Ma a tesóm helyett is takarítanom kellett, az oké, hogy másfél zsáknyi kosz és szemét gyűlt össze, de még hányást is sikálhattam az ebédlőben. Kicsit sem voltam nevetség tárgya, aztán tusolás közben elment a meleg víz, így kicseszett hideg vízben kellett levakarni a mocskot magamról. Reggel mellesleg, úgy keltem, hogy leestem az emeletes ágy tetejéről, és amikor keltettem a többieket pofára estem, mázli, hogy senki nem volt ott. Ez egy ilyen szar nap. A kedven Vans cipőm is tropára ment, eltört a talpa és kiszakadt az orra, kicsit se volt ki a kukim az egésszel, pedig még csak dél volt. Ebédelésnél félre nyeltem, Louis ütögette meg a hátamat, hogy meg ne fulladjak a rántott hústól. Megvisel a nővérem hiánya, elképesztő módon. Én nem vagyok ilyen szerencsétlen, legalább is az elmúlt időben nem. Most vissza tért a balszerencsém, mindig ez van, el megy a szerencsém, majd vissza jön, aztán az egész újra kezdődik.

Épp ültem a tó melletti padon a fiúk és még 2 csaj társaságában és emésztettem, mikor megszólalt a telefonom. Egy fiatal férfi hangja volt, olyan 25 körüli.
- Üdvözlöm. Maga Leona Scott testvére?
- Csókolom, igen én vagyok, miért? - Válaszoltam kissé flegmán, nem tudtam ki kérdezhet ilyet, de az hamar ki derült.
- A St. James Kórházból hívom, a testvérének súlyos balesete lett.
- Mi a picsa? - Üvöltöttem hangosan, ebben a pillanatban nem érdekelt ki hallja vagy, hogy ki ül mellettem. - Mi történt? Nagyon súlyos? Ki mondta, hogy van egy testvére? Ő? Eszméleténél van? Ugye semmi komoly? Kérem nyugtasson már meg, a rohadt életbe.
- Autó baleset, egy úri ember hozta be, eltört a keze, a kulcscsontja, 3 bordája. Jelenleg eszméletlen, de fel fog ébredni, minden bizonnyal. Az úriember elmondta, hogy maga az ő testvére és a telefon számát is megadta. Kérem nyugodjon le, üljön autóba, vagy jöjjön tömegközlekedéssel, de azonnal jöjjön be, amilyen gyorsan csak tud. - Legördült egy könnycsepp az arcomon. Autó baleset? Mi a franc, évek óta nem versenyzett, vagy csak közúti baleset lenne? Nem érdekelt senki és semmi, csak az, hogy a testvérem rossz állapotban van. Felpattantam és a faházunkig rohantam, mint egy őrült, babráltam a kulccsal, kétszer leejtettem és a lyukba sem találtam bele. Végre sikerült, feltéptem az ajtót és berohantam, a forgalmimat a
jogsimat és a kocsikulcsot bedobtam egy homár tasiba és mentem volna az autómhoz, de 2 alak utamat állta.
- Leoval van valami gond? Izzy szólalj már meg. - Mondta Niall.
- Igen, kórházba került, tudtam, hogy valamelyikőnkkel történik valami, mindig ez van. De most, ha nem haragszol, mennék az autómhoz.
- Felejtsd el, hogy ilyen állapotban fogsz vezetni. - Szólt rám frusztráltan Harry.
- Én is megyek veled. - Szólalt meg Niall.
- Gyakorlott sofőr vagyok Hazz, képes vagyok vezeti akár milyen állapotban. Sok kutyánk is van, ezért vagyok ilyen végtelenül nyugodt para helyzetekben is. - Szóltam haragosan Harryre. A göndör pajtás vett egy mély levegőt és bólintott. Király, ezek szerint tudomásul vette, de azért elállhatna az utamból.
- Akkor mindketten megyünk veled, biztos, hogy nem engedlek el egyedül. - Mutatott magára és Niallra. Bólintottam, majd eltoltam az útból, hogy legyen helyem kilépni a házból.

Becsuktam az ajtót, szóltam a piros csapat két vezetőjének, hogy most távol leszek és kb. két napra vállalják el a sárgákat. Miután felvázoltam a helyzetet nekik, készségesen belementek a dologba. Siettem a kocsimhoz, amilyen gyorsan csak tudtam, 2 gorillával a nyomomban. Szeretett Mustangom ott várt rám a parkolóban, kinyitottam. Harry az anyós ülésre akart beülni, de rászóltam:
- E-e. Már azt is vegyétek megtiszteltetésnek, hogy beülhettek, DE csak hátra. Nem fingtok, böfögtök, nem teszitek fel a lábatokat az ülésre, a cipőtöket leporoljátok mielőtt beültök, bekapcsoljátok az övet, kapaszkodtok. De ami a legfontosabb, nem pofáztok bele semmibe. Ennyi. - Intettem, hogy beülhetnek. Niall mögém, Harry az anyós ülés mögötti helyen tette le a fenekét. Elindítottam a kocsit, beraktam egy Rolling Stones CD-t a lejátszóba, majd sebességbe raktam a csoda járgányom, és hatalmas sebességgel ki száguldottam a parkolóból. Persze, mikor máskor, mint most állít meg egy rendőr. Írt egy csekket hatalmas összeggel. Szép megbírságolnak, mert a nővérem kórházban van, szent fostömlő, minden össze jön ma.

Végre elértünk a kórházig, a fiúk kinyilvánították, hogy halál félelmük volt, mire én azt válaszoltam, hogy minek ültek be a kocsimba. Tudomásul vették, így az eszmecsere után bementünk az épületbe, egyenesen a recepcióhoz. Ott elmondták, melyik szoba hányadik emeleten, a nő unott volt és nem nagyon törődött a kétségbeesésemmel. Bár lehet nem vette észre, életem során gyakorlott lettem az érzelmeim elrejtésében. Néha magamnak sem vallom be mit érzek pontosan abban a pillanatban. Benyitottunk, megláttam Leot eszméletlenül a kórházi ágyon feküdve, gipszben. Flex azonban nem volt sehol, tudtam, hogy ő hozta be és tudtam, hogy le fog lépni, ez annyira rá vall. Lehuppantam a koszos fehér színű kanapéra és csak bámultam

az ikertestvéremet, amint mindenféle drót veszi körbe, az a szívműködést jelző monitor csak pittyegett és pittyegett, hál isten. Harry leült mellém és átkarolta a vállam, nagyon jól esett. Szorosan a mellkasához bújtam, ő pedig egy szót sem szólt. Ez volt a legjobb az egészben, nem mondta, hogy 'minden rendben lesz', meg 'semmi baj'. Csak szorosan ölelt. Niall a másik oldalamon morzsolgatta a kezét. Látszik rajta, hogy érez valamit Leo iránt, de még se magának, se másoknak nem vallotta be a dolgot, legyen az bármi.

Teltek az órák, és kiderült, hogy Chad is a kórházban fekszik és ő súlyosabb sérüléseket szenvedett, mint Hill. Elmondták, hogy Leonak volt esze, vagy csak az őrkalóza vigyázott rá ott és akkor. (Leo nem őrangyalnak hívja a segítőjét, hanem kalóznak, mert azt mondja, hogy az túl közhelyes. Mindketten, hiszünk ebben a dologban.) Chadnek nem volt ekkora szerencséje, nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak. Sírva örüljek, vagy örülve sírjak, ezesetben leszarom és engem csak Hill érdekel, meg az, hogy kezdek éhes lenni.

Még eltelt egy óra, Leo nyugtalankodott és fészkelődött, nem úgy mintha valami rohama lenne, hanem mintha csak álmodna, vagy ilyesmi. Aztán kinyitotta a szemét. Azonnal odarohantam hozzá.
- Te már valós vagy? Mondd, hogy élsz! - Szólalt meg. Nem tudtam mire vélni, ezt.
- Megijesztettél. - Nyomtam egy hatalmas puszit a homlokára és mosolyogtam. Megsimogatta az arcom, én megfogtam a kezét, ő pedig könnyezni kezdett.