23~ Megnyugtatna, ha nem nevetnél ki...

Helihó! Bocsi, hogy ilyen későn :). Jó szórakozást!

*Leona*
 "Sajnálom uraim, önök nem vehetnek részt a túrán." - Hallottam a hajó felől miközben fél kezemben egy szatyorral közeledtem a mólóhoz. Ott állt a kapitány és a nyanyóca is. Láthatólag nem akarták felengedni a srácokat.
    - Mi a probléma? - Kérdeztem mikor a hajóhoz értem. Nem volt valami óceánjáró, de a célnak megfelelt. Europhis volt a neve. Niall gyors odalépett hozzám. Puszit nyomott az arcomra és elvette tőlem a szatyrot.
    - Látja? Rám szükség van itt! - Átkarolta a derekam.
    - Nem! - Mondta a vénasszony. - Önöknek órát kell tartaniuk! - Ennek szemmel láthatólag nem örültek.
    - Mi lenne, ha az összes gyerek hajókázni menne? - Vetette fel az ötletet Lou.
    - Rendben! - Mondta az öreg nyanya. - Ön arra a hajóra, ön arra....- Mutogatott a fiúkra. - A hajón tartják meg az órákat.
    - De miért? - Liam kiakadt. - A csoportoknak jár a kikapcsolódás. Az esti órák meg lesznek tartva.
    - Mint önök is tudják, a sárga csapat nagyon le van maradva a melléjük kirendelt felügyelők távolléte miatt. Ezt be kell hozni! A többi csapat is lemaradt a nyári tervhez képest, és már nyakunkon az ősz! - Kiabált velünk a nő.
    - A gyerekek nem azért jöttek ide, hogy túlhajszolják őket! - Szóltam bele dühösen. Nyári terv? Nem málhás szamarak, hogy nyáron is dolgozniuk kelljen. - A tábor úgy van kialakítva, hogy mindenki azt csinálja, amit szeret, de ha rá van kényszerítve, hogy éjt nappallá téve mást ne csináljon, a gyerek megunja vagy megutálja azt amit csinál. Ezen a hajón még egy csapat elfér.
    - Ki maga, hogy kioktasson engem? - Háborodott fel a banya. - Maga nem parancsol nekem! Irány a hajó és indulás! - Niall keze ökölbe szorult a derekamon.
    - Igaza van. - Szólt közbe Harry és mosolyogva biccentett nekem. Megfogtam Niall kezét a derekamon, kibontottam a szorításból és megsimogattam. - A tábort azért szerveztük, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Nem azért, hogy megutálják a zenét. Három hajó elég lesz. Niall és én ezen leszünk. - Louék felé fordult. - Ha nem gond. Ti osszátok el. - Vigyorgott.
    - Nos, ha már így ráérünk pakoljunk, oké? - Mondtam. - Niall, azt légyszíves tedd be a vezérfülkébe. Hoztam egy kis útra valót a kapitánynak. - Rámosolyogtam. Ő egy gyors puszit nyomott a számra és felment a hajóra.
    - Segítesz nekem? - Kérdeztem Hazzát.
    - Szabad a karját hölgyem? - Nyújtotta a bal karját, hogy karoljak belé.
    - Szívesen, de kényelmesebb lenne a másik oldala. - A törött kezemre mutattam. Ő felajánlotta a jobb karját és visszaindultunk a táborba.
    - Izzy merre van? - Kérdezte, miközben kerültük ki az udvaron tébolygo kölyköket.
    - Ő a hajón ugráltat mindenkit. Rám maradt a pakolás és a szárazon való parancsolgatás. Mi történt ott nálunk? - Mosolyogtam rá. - Valami megváltozott kettőtök között.
    - Mi van a szatyorban, amit Niallel küldtél fel? - Kérdezte, hogy elkerülje a válaszadást.
    - Egy kis szeszes ital és nápolyi. A kapitánynak. Ugye megcsókoltad? - Elpirult.
    - Meg. Én...
    - Kedves uram, itt is vagyunk. - Mondtam hirtelen egy kicsivel a házam előtt, hogy ne kelljen magyarázkodnia. - Nos. Én hozom ezt. - Megemeltem egy nehéz szatyrot, amit le is kellett tennem. - Nem, ezt te hozod. - Mosolyogtam és a már említett dolog felé mutattam. - Ha odaadod nekem azt a dobozt
akkor mehetünk is. - Ő becsúsztatta a hónom alá, ahogy kértem és visszamentünk a hajóhoz, ahol már Niall várt engem és elvette tőlem a dobozt.
    - Na és ebbe mi van? - Kérdezte és megpróbált belelesni mire én a kezére csaptam. - Meglepi..
    - És hová tegyem?
    - Add oda nekem, vedd el Harrytől a szatyrot és vidd a konyhának nevezett asztalhoz.
    - Harry erős fiú és egészséges, majd...
    - Csak vidd, kérlek. - Mikor Niall felért a hajóra Hazzához fordultam. - Izzy több, mint valószínű, hogy a hajó seggében van. Keresd csak meg és csókold meg még egyszer. - Kacsintottam mosolyogva, ő pedig nevetve ment amerre mondtam.
    - Mindenki, BESZÁLLÁÁÁÁS! - Kiabáltam a megmaradt sárgának, ugyanis a pirosok már fent voltak. - Iris, várj egy kicsit! - Mondtam a lánynak. - Láttad Marilynt?
    - Hát, nem rég szóltam neki, hogy jöjjön. Szerintem már a hajón van.
    - Köszönöm. Szólnál Niallnek, hogy keresem?
    - Persze. - A lány felfutott a pallón.
 A helyzet az, hogy a hajó nem tudott teljesen a móló mellé jönni, mert valami vas áll ki a vízből, így sokat kell sétálni egy vékony fadarabon. Bár az láthatólag hat embert is elbír, és 2-3 ember elfér egymás mellett én betegesen félek a víz felett átívelő vékony, korlát nélküli utaktól.
    - Baj van? - Kérdezte, mikor ideért.
    - Nem baj, kisebb probléma. Ide jönnél kérlek? - Ő lejött a hajóról és várt. Én aggodalmasan fürkésztem a rést a móló és a vitorlás között. - Hát, tudod... Én... Szóval segítenél átmenni?
    - Csak nem félsz? - Vigyorgott. - A rendíthetetlen Leona Scott fél a hajóktól?
    - Ez nem vicces. Én nem a hajóktól félek, hanem az átmenettől a hajó és a szárazföld között. Tekintve, hogy nincs itt semmi, amitől biztonságban érezhetem magam gondoltam te segíthetnél ezen. - Kérő tekintettel meredtem rá.
    - Gyere. - Mosolygott. Megfogta a bal kezem és átkarolta a derekam. Felléptem a pallóra. - Óvatosan, nehogy beleess! - mosolygott. Én egyre a lábunkat néztem, hogy tényleg a fára lépjek. - Ne nézz le. Attól sokkal rosszabb. - Elengedte a bal kezem és felemelte a fejem. Én becsuktam a szemem, mire ő elnevette magát.
    - Niall, én félek. Megnyugtatna, ha nem nevetnél ki.
    - Jól van. Bocs. - Elém lépett. -  Nézz a szemembe. Ne a lábad nézd. A szememet. - Egyre ment hátra maga után húzva engem is. - Mindjárt ott vagyunk. Pár lépés. Éééééééés ez már a hajó. - Mosolygott. Hozzá bújtam.

    - Köszönöm. - Mondtam megkönnyebbülten.
    - Szívesen drágám. - Nevetett és egy puszit nyomott a hajamra. Én engedtem a szorításomból és azokba a gyönyörű szemekbe néztem.
    - Elrendezem a srácokat, de utána beszélnünk kell. - Elindultam a piros csapat elnökéhez, aki a hajó oldalát támasztotta. Barátságosnak tűnt, és az is volt. Megbeszéltük, hogy mi lesz a hajóút során. Legelőször is hagyjuk kicsit kibontakozni őket, majd zenélünk egy kicsit, aztán fürdünk. Legalábbis én mondtam neki, hogy ezt terveztem, ő pedig beleegyezett.
    - Remek, nekem úgy sem volt időm tervezni a hajóútra. - mondta. Kb. 22-23 éves lehetett, és piszokhelyes. - De még be sem mutatkoztam. Patrick vagyok. - Nyújtotta felém a kezét. - Te vagy az idősebb iker, ugye? Sokat hallottam rólatok.
    - Mind pletyka! - Vágtam rá mosolyogva.
    - Az kár! Ugyanakkor ezek szerint szingli vagy, ha jól sejtem. - Ravaszan mosolygott rám.
    - Tudod mit? Játszunk olyat, hogy te elmondod nekem, hogy mit terjesztenek, én pedig megerősítem vagy megcáfolom.
    - Remek. Akkor... - Elgondolkodott. - Kezdem az elején. Első este meztelenül beugrottál a tóba, hogy felfigyeljenek rád? - Elkerekedett a szemem.
    - Nem.. Aljas rágalom! Fehérneműbe voltam, és azért ugrottam bele, mert valaki segítségért kiáltott. - Patrick mosolygott és folytatta. Sok felháborító pletykát közölt velem. Én valamennyit megcáfoltam vagy helyesbítettem. Az utolsó tényleg felbosszantott. - A tábor lakói azt terjesztik rólatok, hogy egy éjszaka te és a húgod lefeküdtetek a fiúkkal. Mármint...- Niall felé biccentett és megköszörülte a torkát.
    - Biztosíthatlak, hogy nem feküdtünk le senkivel sem. Legfőképp velük nem. - Kedvesen mosolyogtam.
    - Ezek szerint van esély rá, hogy meghívjalak egy zacskó chipsre? - Előhúzott egy zacskó chipset, mire én felnevettem.
    - Aranyos. - Mosolyogtam, majd mögém pillantottam. - Tudod én diétázom, de talán egy pár szemet elfogadhatok. - Ő kibontotta a zacskót, és engedte, hogy először vegyek. Nem zavartattam magam és vettem egy kisebb marékkal. - Nekem összesen ennyi. - Mosolyogtam rá és bekaptam egy szemet. Pár percet beszélgettünk, és mikor már a legjobban éreztem magam Patrickel, Niall odasétált hozzám és vett egy szem chipset a kezemből.
    - Örvendek! - Mondta újdonsült barátomnak és kezet ráztak. - Kicsim, indulunk. Kapaszkodj. - mondta és két kezével közrefogott. Niall és a hajókorlát között álltam. Én is megfogtam egyik kezemmel a korlátot. A hajó elindult. - Hát nem remek lány? - Mondta Patricknek.
    - De, igazán jó vele beszélgetni. - Kedve kicsit rosszabb lett. - Most ha megbocsátotok, közölnöm kell a programot a gyerekekkel.
    - Jó ötlet! Megtennéd, hogy a sárgáknak is elmondod, amit megbeszéltetek? - Mondtam gyanakodva.
    - Hát persze! Leona, örülök, hogy megismertelek! - Mondta Patrick és megcsókolta azt a kezemet, amelyik nem volt gipszben.
    - Én is, és köszönöm. - mondtam, ő pedig már el is tűnt. - Mire volt ez jó? - Kérdeztem Niallt kicsit felspannolva.
    - Beszélni akartál velem. - Gyanakodva néztem rá. - Na jó! Féltékeny voltam. - Elmosolyodtam. - Ne vigyorogj, csak azért vallom be, mert nem akarok veszekedni. Mit akartál mondani?
    - Tudod, mielőtt elmentem volna mondtam sok hülye dolgot... - Niall elmosolyodott.
    - Ééés?
    - És.. Bocsánatot szeretnék kérni. Tudod, idegesített a mentős és kissé feszült voltam már csak azért is, mert nem táncolhattam rendesen. Szóval.. Bocsánat.
    - Hm... - Mérlegelte a bocsánatkérésem. - Tudod, mikor hallottam, hogy valami bajod esett engem nem érdekelt, hogy te valamikor azt mondtad, hogy fulladjak meg, esetleg felajánlottad, hogy segítesz, hátha nem sikerül. - Elnevettük magunkat. - Szóval engem csak az érdekelt, hogy melletted legyek. - Elmosolyodott.
    - Hát.. Mást nem is vártam tőled. - Mosolyogtam. Niall egyre közelebb húzott magához. Már csókra nyíltak az ajkaink, mikor Niall mosolyogva elengedett.
    - Vicces! - Mondta, miközben a nadrágját tornázta vissza magára.
    - Ideje zenélni. - Mondtam és rácsaptam a fenekére.
 A vitorláson mindenki oda ült ahová tudott. A szerencsésebbek padra, mi többiek a fedélzet padlójára ültünk. Egy darabig senki sem szólalt meg. Egy gitár sem szólt, egy árva lélek sem énekelt. Majd megtört a csönd. Mellettem egy sokat hallott hang egy ugyanolyan szexy testben, mint az enyém, elindította a zenés délutánunkat. Először a tesóm, majd Niall és így sorra, minden énekelni tudó ember megszólalt. A zenészek zenéltek. A táncosok pedig ültek és jobbra-balra dülöngéltek. Énekelni nem akartam, mert minden ember elszégyenli magát jó hangú emberek társaságában, így voltunk páran, akik csak élvezték a zenét, de nekem ezt nem volt elég. Felpattantam Niall és a tesóm mellől és elkezdtem táncolni. Mivel mindenki csak nézett engem behúztam pár táncost magam mellé, aztán pár énekest, és a húgomat, de addigra vége lett a zenének. Izzy egy kicsit lassabb számra váltott és Niall felé sandított, de én először Harryt cibáltam oda
az ikremhez, és csak aztán kértem fel Niallt. Végül az egész hajó táncolt. Volt aki egyedül, volt aki a párjára borulva, de a pillanat gyorsan elmúlt. Dalt dal követett és mindenki táncolt, majd Harry hirtelen felkiáltott.
    - FÜRDÉÉÉS! - Kiabálta, majd belehajította a tesómat a vízbe.