22. ~ - Természetesen. - Válaszoltam szélesen vigyorogva,

Sziasztok, az előző részem (20.) nagyon összecsapott lett. Kérlek nézzétek el nekem, olvassatok szorgosan, hiszen itt a következő rész. Ha bármi kérdésetek/kérésetek van twitteren feltehetitek, vagy akár kommentben. Jól esik, hogy napról napra nézegetitek a blogunkat. Pusza. ~ Reaa

*Izzy*

- Hogy a francba került egyébként az autóm a parkolóba, ha busszal jöttünk? - Néztem vádlón a kórházi ágyon fekvő nővéremre, ő csak sejtelmesen elvigyorodott és legyintett egyet törött kezével.
- Jobb, ha nem tudod. - Válaszolt.
- Ha belemertél ülni az autómba, esküszöm kiütlek a divatból, cseszed. - Háborodtam fel, aznap sokadszorra.
- Mondom, jobb, ha nem tudod mit keresett ott. - Ködösített tovább Leo. Azt hiszem igaza van, az ügyeibe régóta nem dugom az orromat, és különben is jelenleg rokkant.

- Megtennéd nekem, hogy a cuccaimat elhozod a lakásról? - Kérdezte hosszas hallgatás után Leona tőlem, egy ártatlan mosoly kíséretében.
- Nem. - Mondtam szarkasztikusan. Felálltam az addigi ülőhelyemről, a kezemet pedig Harry felé nyújtottam. Ő megfogta azt, és az ajtóhoz léptünk, mikor Hill utánunk szólt:
- Cukik vagytok együtt. - Hallottam a hangján, hogy ütődötten vigyorog, ahogy Niall elfojtott nevetését is észleltem, megfordulni pedig nem mertem, hátha meglátják a pírt az arcomon. Megszorítottam tehát Hazza kezét és kiléptünk az ajtón, ő gondosan bezárta maga mögött az ajtót, én pedig felnéztem rá. Eszembe jutott, hogy néhány hét alatt mennyi minden történt velünk, veszekedés, félelem, nevetés, verekedés, ölelések, beszélgetés, együtt alvás, részegség, mosolyok, de a kapcsolatunk elmélyítése még a levegőben volt. Meg ott van Zayn, tudom, hogy ott van neki Perrie (Pirike... ~Szerk.megj.) és, hogy valószínűleg tökre szeretik egymást, de azért mégis. Vele kapcsolatban is sok dolog történt, amiről azóta egyikünk sem beszélt, és szerintem nem is fog, de én azért kíváncsi lennék mi játszódott le az agyában akkor és ott a fürdőben. Mind a ketten zűrösek, de legfőképpen ellenállhatatlanok. Zayn talán csak egy megértő barát lesz a szememben, míg Harry most is itt van mellettem, fogja a kezem és talán soha el sem engedi. Összekulcsolt ujjainkra néztem, a kézfejem elveszett az ő hatalmas mancsában, de nem érdekelt, megszorítottam, lepillantott rám, és egy szelíd mosolyt véltem felfedezni a szája szélén megbújni.

Az autóhoz érve, el kellett szakadnunk egymástól, addig amíg be nem ültünk az ülésekre.
- Ha most is olyan elmeroggyantan akarsz vezetni, akkor jobb, ha én vezetek. - Nézett rám kérlelően, bár kissé gorombán.
- Felejtsd el, haver. Ez az én autóm, úgy vezetek benne ahogyan akarok, a te autódban pedig te döntesz. - Néztem rá enyhén mérgesen. Ő védekezőn felemelte a két kezét, mint egy kisgyerek akire rászólt az anyukája, hogy ne egyen több csokit ebéd előtt. - Azért mondom. - Zártam rövidre a témát. Gyorsan megérkeztünk a Reno-i házunkhoz, a kocsi feljáróra parkoltam, majd kiszálltam, megvártam, míg a kísérőm is bezárja maga után az ajtót, és lezártam az autót. Elmerengve sétáltam végig a macskaköveken, eszembe jutott, amikor először sétáltunk ezen a keskeny kis utcácskán, elmosolyodtam az emlék láttán. Két tizenéves árva ikerpár áll egy nagy, barna tölgy ajtó előtt, kezük teli csomagokkal, szemük teli álmokkal és vágyakkal. A háttérben a költöztető autó, benne a bútoraik, gyermekkori tárgyaik, könyvek, amelyek rongyosra lettek
olvasva az évek során. Ezek csak tárgyak, mégis sokat látott világunk egy szeretett részét képezik. Aztán beléptünk az akkor még üres - mostanra zsúfolt - nappaliba. Bal kéz felőli üres placcot most szőnyeg, kanapék, fotelok, könyvespolcok, elektronikai dolgok és festmények díszítik. Jobb kéz felől akkor még csak az ebédlőasztalként szolgáló pult és üresen kongó konyhaszekrények töltötték be. Mára azonban csordultig tele vannak tányérokkal, poharakkal és bögrékkel. Már extravagáns tűzhelyünk is van, bár főzni egyikünk sem tud, mégis csak jól néz ki. Beljebb sétálva szemben van egy boltív, a boltíven túl van egy folyosó, ami jobbra kanyarodik. Ezen a folyosón vannak a szobáink és a fürdő is. Hiányzott az otthon illat, furcsa a tudat, hogy pár hét távollétet követően is ekkora honvágyam keletkezett.

Beléptem Leo ismerős, zöldre festett, kiposzterezett szobájába és a félig kipakolt bőröndökbe dobáltam azokat a ruhákat, amik elkódorogtak az itt töltött napok alatt, gyorsan körbenéztem, hátha van még valahol árválkodó darab. Amiket találtam még beledobáltam abba a bőröndbe, amiben volt hely. Összeakartam cipzárazni, de nem sikerült, az egyik lábamat hívtam segítségül, de úgy sem ment, így ráültem és teljes testsúlyomat használva sikerült az utolsó bőröndöt is összerakni. Harry dicsérően vigyorogva megtapsolt, én pedig felnevettem. Segített felállnom és kicipelni a tonnás táskákat.
- Kérsz valamit inni, vagy enni? - Kérdeztem mosolyogva. Csak azért tettem fel a kérdést, hogy ne tűnjek bunkónak, ugyanis a kiszáradás határán álldogáltam.
- Igen, köszi. - Nézett vissza rám. A hűtőnkhöz sétáltam, kihalásztam belőle egy-egy doboz coca cola-t, az egyiket odadobtam neki a másikat pedig felnyitottam, két kortyra kiittam a cukros üdítőt a dobozból. Hazz

hasonlóképp cselekedett. A dobozokat kidobtuk, aztán neki dőltem az ebédlő pultnak és csak bámultam Stylest. Közelebb lépet hozzám. Két kezét, hátra a derekamra helyezte, mélyen a szemembe nézett, kedvesen elmosolyodott, mintha csak beleegyezést várt volna a fel nem tett kérdésére. Karjaimat a nyakára kulcsoltam, ő pedig kezeit végig csúsztatta a fenekemen, majd a combomon állapodott meg. Egy könnyed mozdulattal a pultra rakott és gyengéden megcsókolt. Aztán újra és újra megismételtük, egyre hosszabban. Egymás szemébe néztünk, enyhén lihegve, a szívem majd kiszakadt a helyéről az adrenalin löket miatt, úgy véltem ő is így érzi magát. Tökéletes első csók volt. Elmosolyodtam, mire nyomott egy puszit a homlokomra.
- Izzy Scott, leszel a barátnőm? - Kérdezte félénken.
- Természetesen. - Válaszoltam szélesen vigyorogva, majd szorosan magamhoz húztam, belepusziltam a nyakába, ami váratlanul érhette, mert összerezzent az érintésem nyomán. Aztán újra megcsókolt.

* 2 héttel később*

- Lányok, vége a büntetésnek. - Láttam a boszorkány arcán, hogy kín kimondania ezeket a szavakat. Mi csak unottan álltunk a boszi íróasztala előtt és vártuk, hogy elmehessünk. - Irány kifelé és többé panaszt ne halljak rátok. - Biccentett az ajtó felé a nyanya, majd az órájára pillantott jelezve, hogy dolga van. Kiérve az iroda elé összepacsiztunk Leoval.
- Ezt is túl éltük. - Nevettem a nővéremre. Az elmúlt 2 hét nem volt túl eseményben gazdag, csak rájöttek, hogy Harry és én együtt vagyunk, Sally természetesen kiakadt. Hogy miért? Azt valószínűleg senki sem tudja. Talán, mert Niall és Liam után ő volt a kiszemeltje? Vagy esetleg én jöttem be neki? Naaa, az már azért durva lenne. Brr... Leot nem hagyják békén, mindenki tudni akarja miért van gipszben a karja és miért jár a vállára kötözött jéggel. Természetesen ő nem mondja el, hogy illegális autóversenyen tört ripityára a bal oldala. A fiúknak is csak búrkoltan mondta el az igazat, tehát a teljes sztorit ők sem tudják, és remélhetőleg nem is fogják. Talán majd 35 év múlva nevetve gondolunk vissza arra, hogy miből éltünk. Most még titok és az is marad. Harry szerelmesen sokkal cukibb, mint amúgy, jól áll neki ez a fajta érzelem.

- Hey, Izzy. Beszélhetnénk? - Lépett oda hozzám Zayn, miközben frusztráltan leste a reakciómat. Bólintottam, elengedtem Harry kezét és követtem Zaynt a tópartra. Sejtettem mi lesz a téma, de reméltem, hogy nem az lesz, amire gondoltam. Leültünk a homokos, kavicsos partra. Törökülésben ültem, amíg ő felhúzott térdekkel nézte egy ideig a tavat, majd felémfordult hosszas hallgatás után. - Nézd, ami pár hete történt a zuhanyzóban. - Habozott. - Tudod, csak hiányzott Perrie és csak a vágy és én... Szóval én egy kicsit összezavarodtam, gyönyörű vagy. De Harryé. Remélem örökké az övé maradsz, mert tényleg szeret téged és sosem bocsátana meg magának, ha elveszítene. - Elmosolyodtam, igaza van. Azt hiszem.
- Felejtsük el. Rendben? - Mosolyogtam rá biztatóan és a kisujjamat felé tartottam.
- Rendben. - Mosolygott vissza rám hálásan, összekulcsoltuk a kisujjainkat és megráztuk kétszer, amolyan
'Ígéred? Ígérem.' módon. Barna szemei még mindig az arcomat fürkészték, ahogy a beszélgetés alatt végig. Még hosszú percekig öltünk szótlanul, hol a tavat, hol egymást nézve, mindketten gondolatainkba merültünk. Én személy szerint azon agyaltam, hogy tegnap a melegszendvicsem miért esett le a földre, és hogy a kenyerek miért mindig a megkent felükre esnek. Szerintem neki eget rengetőbb gondolatai voltak, mondjuk, hogy mekkora egy vesekő, vagy, hogy a banánt miért hiszik sokan zöldségnek. Azta most azon gondolkodom, vajon ő min gondolkodik. Most meg azon, hogy azon gondolkodom, hogy ő min gondolkodik. De unalmas életem van.

Megszólalt a hangos bemondó, a csoport vezetőknek és a tanároknak gyűlés az előadó teremben. Zayn felállt, majd a kezét felém nyújtotta, azzal a szándékkal, hogy segít felállni, de a lábam elzsibbadt, szóval ez nem ment olyan könnyen. Amikor már biztosan álltam a lábamon, leporoltam a nadrágomat és levertem a port a western csizmámról és elindultunk a terem felé. Útközben csatlakozott hozzánk két csapat vezető, a többiekkel pedig bent találkoztunk. Harry és Niall között foglaltam helyet, automatikusan megfogtam Harry kezét ő pedig kérdőn nézett rám.
- Mi van? - Tényleg nem értettem miért néz így.
- Hol voltál Zayn-vel?
- A parton beszélgettünk a múltról. - Zártam volna rövidre, ha ő nem kérdezősködik tovább.
- Miféle múltról?
- Már el van felejtve, épp ezért mentünk beszélgetni, hogy letárgyaljuk.
- Mi van elfelejtve?
- Ez az, hogy már el van felejtve. - Megrázta a fejét, gondolom tudatosult benne, hogy nem fogja megtudni mi történt és, hogy velem nem éri meg vitába szállni. A gyűlésen szó volt arról, hogy lassan elkezdődnek a nagyobb szabású programok, például hajózás lesz holnapután, aztán csapat túra, akadály pálya, kvíz verseny. Hát ezek tényleg nagyobb szabásúak, mint a számháború vagy a busztúra, amik eddig voltak. De 85 nap hosszú, tehát még lesz néhány ilyen. Szó volt még többek között a nyárzáró gáláról is, ami egyfajta verseny lesz a tanárok és kurzusaik között. Tehát tananyagonként 4-4 csapat. Király lesz, alig várom már. Ezen mi, vezetők sajnos nem vehetünk részt, de a szülők mellett szurkolhatunk a csapatunknak.

Ezt én fotóztam Balatonlellén ~Reaa

A gyűlés után a társalgónkban rendeztünk még egy gyűlést a táborlakóinknak, ahol a dolgok rájuk eső részét közöltük velük. Vegyes érzelmeket láttunk végig futni az arcokon a gyűlés közben. Sokan a holnaputáni hajózás miatt háborodtak fel, mert tengeri betegek vagy víziszonyosak.
- Az szar, mert egyedül nem hagyunk itt titeket. - Jelentette ki Leo. Sokan kiabáltak be, de a hangok össze
mosódtak, így nem tudom felfogni a háborgás okát.
- Holnapután mindenki jön, ha hánynod kell vagy pánik rohamod lesz max belökünk a vízbe. Ennyi. - Viccnek szántam, de többen hulla sápadtak lettek a kijelentésemre. Elnevettem magam, nem szándékosan, de ezután több szín még fakóbb lett és nem értettem miért.

Eljött a hajókázás napja, mi persze Hillel elvicceltük a dolgokat. A fiúkat viszont nem engedték fel a hajónkra.