16. ~ Jó kislány.

Sziasztok! :) Ez a rész ugyan azon a napon és időben játszódik, mint a 15. rész. Csak ez Izzy és nem Leo nemszögében íródott. Szóval még Marilyn keresésénél tartunk, és, hogy meg lesz-e? Olvassátok el a részt és megtudjátok. :3 Jó szórakozást! :) ~Reaa

*Izzy*

Szóval megkaptam magam mellé a felhőcskét, meg a göndört. A nevünk Rózsaszín Sündisznócskák. Megérte felkelnem reggel, most kereshetjük a horrorfilm szereplő szobatársunkat. Nem elég, hogy parázok tőle, még keresgéljem is. Jó, hogy nem kommandós ninja csoportot küldünk utána. Ki nem szarja le, hogy éppen hol jár, vagy mit csinál?

Elindult a Rózsaszín Sündisznócska csoport. Elsőnek a rajzterem felé vettük az irányt. Már több, mint két hete itt vagyunk, de még nem tudom, hogy milyen órákra jár. Mondjuk, nem mintha érdekelne, de azért mégis megosztom a magánszférámat ezzel a szörny leszármazottal. A rajzteremben az égvilágon sehol sem volt, de azért megszemlélhettem Zaynt, miközben alkot valamit. Elképesztően jól nézett ki, de nem bámulhattam sokáig, mert Harry is ott volt. Következő állomásunk a zeneterem volt, ott egy árva lelket sem találtunk. Utána az énekterem következett, de ott néhány lézengő táborlakón kívül nem volt senki. Az ebédlőbe is benéztünk, de csak a konyhás nénik voltak és pár takarító, meg émelyítően jó illatokat találtunk, nem tudom mi lesz a vacsora, de az tuti nagyon finya lesz. A budi felé vezető utat hosszabbítottuk a part felé, hiszen azt is végig jártuk. Ott csak néhány bandázó embör volt, sehol egy Gonzaleshez hasonlító Chucky a rettenet. A retyón sem volt senki, Hazza még a fiúban is megnézte, de csodával határos módon ott sem volt. Aztán Sally rázendített " Haza akarok menni!", "Elegem van!", "Fáj a lábam!" és egyéb érdekfeszítő probléma. Mondjuk megértem a lábfájását, nekem is tropára menne a lábfej szerkezetem, ha 63463 cm-es magassarkúban indulnék bevetésre.

Még vagy húsz percig járkáltunk fel, s alá az egész tábor területén, természetesen végig hallgattuk a pink szörnyűséget, mire Harry kicsattant. Szerintem, nem igazán nagy a tűrőképessége.
- Ha nem fogod be a lepcses pofád én fogom be. Nem vagyok egy nő bántalmazó alak, de te már nem vagy nő nemű lény. Te valami visítozó orángután vagy. Azokat meg nem szeretem, szóval nagyon gyorsan csitu van, öreg! - Kiabált magából kikelve, dührohamos haverom. Kezd elegem lenni a kirohanásos emberekből,
először a nővérem most meg Harry. Sally csak hebegett valami "Jól van na." forma mondatot, azt hiszem Stylesnak nagyobb befolyása van ebben a táborban, mint az igazgatónak. Küldem egy hálás pillantást Harry felé, amire egy féloldalas mosollyal válaszolt. Ez eszeveszett sexy volt, de ezt jobb, ha nem tudja. Szerintem, így is el van szállva magától.

Aztán felvetődött az az ötlet, hogy csak leülünk és várunk a felvilágosulásra, de ez hamar el lett vetve. Így jött az, hogy mi lenne, ha bekopognánk a faházakba, hátha meglesz. 2 a 3-ból átlaggal a kopogás mellett döntöttünk, Sally pedig nyafogva jött utánunk.
- Jó kislány. - Vetettem oda, a mögöttünk botorkáló pincsi kutyának. Az végülis eszébe sem jutott, hogy levegye azt a ronda és kényelmetlen szart a lábáról. Mert az ugye nem lenne jó megoldás. Miért is lenne? Úgy döntöttünk, hogy a 90 házat sorszámról sorszámra járjuk végig, így elkerülhető az, hogy egy helyre kétszer kopogjunk be. Mondjuk ezzel a módszerrel még többet kell sétálnunk, mert a házak nem egymás mellett vannak, már ami a sorszámukat illeti. A házak keresgélésével elbarmolt időt sztorizgatással próbáltuk elütni, ez két okból volt jó. 1. Nem unatkoztunk. 2. Figyelmen kívül hagyhattuk Sallyt.

- Volt egyszer, olyan is, hogy a turnébusz belső részében bújócskáztunk vak sötétben. Én a szekrénybe, Lou az ágy alá, Liam a sofőr térbe, Zayn pedig a wc-be. Niall pedig keresett minket, aztán hallottunk egy nagy reccsenést, majd egy kiabálást, mire kiderült Zayn eltörte a wc ülőkét. - Felnevettem, ahogy ő is.
- Egyszer, az egyik osztálykiránduláson vacsoránál nem tudtunk mit csinálni, mert a kaja nem volt túl finom, ezért megsóztuk az italokat amíg nem figyeltek, meg a poharak tetejére is kentünk egy kicsit, aztán nevettünk amikor eltorzult a fejük. - Ezt is megmosolyogtuk.
- Amikor Sydneyben koncerteztünk Zayn és Louis várost nézni mentek, mire megtalálták őket a rajongók, szóval felmenekültek egy garázs tetejére, miután átfutottak egy parkon. Aztán amikor elment a rajongó sereg, fogtak egy taxit, de nem tudták kifizetni, mert nem értettek az ausztrál pénzhez, szóval Pault hívták segítségül. Elég szerencsétlen napjuk volt.
- A nagymamánk kertjében szoktunk néha vadászpuskával lövöldözni, csak úgy poénból sörös dobozokra, meg energia italos dobozokra. Szóval akkor is éppen ezt csináltuk, én lőttem, ki volt biztosítva, rá voltam készülve, amikor elszaladt előttem az unokatesónk, és én megijedtem és kilőttem a szomszéd ablakát, ami ripityára tört, de ez még nem minden, mert egy szilánk belerepült egyenesen a combomba. - Mutattam a rövidnadrág miatt fedetlen combomon egy pontra. Aztán jól kiröhögött, mire én is elnevettem magam, mert azért ez elég vicces.
- Tudod van Baby Lux. A fodrászunk lánya, tünemény kislány, baromi cuki. - Bólogattam, mert hallottam már a kis szöszi leányzóról. - Nos, épp Miamiban voltunk, amikor elmentünk egy élményfürdőbe, ahová vittem Luxot és Niallt is. Tök jól elvoltunk, de mivel Luxra kellett figyelnem, nem fürödtem, de az jutott eszembe, hogy beleugrok a medencébe és akkor majd landolás után, behívom Luxot is. Mire én bombáztam egyet, és mire feljöttem a felszínre Lux sírt. Mire kiderült, hogy megijedt, mert hirtelen eltűntem. Anynira cuki volt. - Ezen jót mosolyogtam. Ez azért cuki dolog, ennyire szereti a gyerekeket. Mondjuk kíváncsi vagyok Lux hogyan fogja őket megszívatni, mikor felnő.
- Leoval otthon kitaláltuk, hogy csináljunk valami kaját, mire az lett belőle, hogy mindenféle dolgot egybeöntögettünk. Amit csak találtunk, szóval tényleg mindent. Répát, párizsit, sót,borsot, cukrot, kávéport, müzlit, vajat, szalámit, ételízesítőket, tésztát. Meg ami még otthon volt, hűtőben, vagy szekrényben. Aztán jól összekevertük, úgy nézett ki, mint egy jó nagy adag hányás. Nem tudtunk mit kezdeni vele, mire kiöntöttük az ablakon, és akkor még tömbházban laktunk, és a konyha ablaka a lépcsőház ajtaja felett volt, napokig megfigyelhettük, hogyan kerülgetik a tudatlan emberek. Mire valaki feltakarította, és porba ment a napi nevetés adagunk.
- Ez nagyon gusztustalan, de vicces is. - Vihogott Harry.
- Ohh, és az új házunkban tartottunk házavató bulit, és reggel a kutyaházban keltem. - Emlékeztem vissza, a hirtelen eszembe jutó dologra.
- Én is aludtam már kutyaházban. Azt hiszem talán egy kicsit, de tényleg icipicit részeg voltam. - Nevetett tovább.
- Ha te már az icipici részegségtől is ilyet csinálsz, ne akarj velünk bulizni. - Mondtam én is röhögve.
- Ó jajj, ne akarj te ott lenni,amikor én meg a srácok bulizunk. Abból valahogy mindig rendőrségi ügy lesz, vagy címlap fotó.

Még sztorizgattunk egy ideig, amikor már a 79. háznál jártunk, de eddig Marilyn sehol nem volt, és már Sally sem. Hogy mikor tűnhetett el fogalmunk sem volt, viszont jó dolog önfeledten beszélgetni Harryvel, talán a felhőcske megunta, hogy nem ő van a középpontban. Még jobban megismertük egymást, az önjelölt megmentőmmel. Kiderült, hogy ő nem egy nagyképű, sznob, lenéző celeb, hanem igenis egy nagyon érző és szerethető figura. Ha lehet, még jobban megkedveltem, mint eddig, és azt hiszem ő is kedvel engem, ez jó érzés. Mire a 80. házhoz értünk két nevetés között alig kaptunk levegőt. Harry bekopogott, mire hangos lépteket hallottunk,mielőtt a sötétbarnára festett tölgy ajtó kinyílt. Az a srác állt előttem akit Harry miattam vert meg. A lila monokli még mindig ott volt a szeme alatt, és az ajkai is fel voltak dagadva. Hazza maga mögé tolt gyengéden, így előttem állt védelmezően, a rámenős srác pedig gúnyosan mosolyogva támasztotta az ajtófélfát. Amíg kissé feldühödött kereső társam ingerülten, minden izmát megfeszítve konzultált a gyerekkel én kiszúrtam Gonzit az ágyon egyszál fehérneműben. Felhúztam a szemöldököm, ő ezt valószínűleg kiszúrta,
mert azonnal öltözni kezdett. Arra eszméltem fel, hogy Harry megszorítja a kezemet, szerintem ökölbe akarta szorítani, csak rájött, hogy ott az enyém is, ezért kissé engedett a szorításán, de azért így is eléggé fájt, ahogy tartotta a kezemet a kezével becsomagolva.

Amikor Gonzales méltóztatott kijönni a házból, megragadtam a karját és kissé túlfűtve megrángattam, hogy térjenészhez.
- Te nem vagy normális, faszom az egészbe éhes vagyok! - Üvöltöttem magamból kikelve. Pedig ez igazán nem tartozik a repertoáromba. Általában nyugodt vagyok és inkább nevetek mások hülyeségén, de ez most kiverte azt a bizonyos biztosítékot. A házhoz érve Niallt pillantottam meg, aki egyetlen egy kérdést szegezett nekünk, ami megállította a véremet a vénáimban.
- Hol van Leo?