Múlt I. ~ Igen, látják ezt a burkot itt?

Íme a különleges rész! :) Csak, hogy a titokzatos ikrek múltja kiderüljön. Ez még csak a kezdet, a születés, hisz minden élet úgy kezdődik. A java csak ezek után következik. Csak győzzétek kivárni! ;) Köszönjük a kommenteket és, hogy ennyien olvastok minket. Nagyon jól esik nekünk. Pusza! :)

Az idő ködös volt és enyhén szeles, mintha tejfölt öntöttek volna az égből. A Scott család 2 tagja derűsen ébredt. Azonban nagy nap várt rájuk, ugyan is kiderül lány vagy fiú gyermekük születik néhány hónapon belül.

Egy kis faluban laktak, az amolyan, mindenki ismer mindenkit típusú falucska, Nashville közelében. A Great-Sirx folyó választotta el a nagyvárostól. Így mindenképpen hajóval, vagy komppal kellett átkelniük a kórházhoz vezető úthoz. A fiatal házaspár, nem volt valami hétköznapi, ugyanis folyton utazgattak, főleg Dan munkái miatt. Mandynek sosem mondta el, hogy miből él, csak azt tudta, hogy a világ különböző pontjaira kellett utaznia, titokzatos férjének. Mandy sokszor elkísérte, ha Amerikában kapott munkát. Az asszony viszont, egy kis butikban dolgozott eladóként, ahol autóalkatrészeket árulnak hétköznapi, verseny, vagy turbó autókba. A nő sok illegális versenyen is részt vett, természetesen versenyzőként, vagy startoltató lányként. Ezért is viszolygott a terhességtől, ugyanis félt, hogy elhízik, vagy csíkos lesz a hasa, végülis érthető, hiszen néha falatnyi ruhákban indította a versenyeket. Egy ilyen 'rendezvényen' ismerkedett meg Dan-nel, aki akkor még szintén autóversenyzésből és szerelésből élt. Mandy terhessége 6. hónapjában már nem akart volán mögé ülni.

A pár csak nemrég döntötte el, hogy meg akarják tudni milyen nemű lesz közös gyermekük. A nő már az ágyon feküdt, mellette férje, egymás kezét szorították a komfortos szoba belsejében. Az ultrahangos nőci rákente a hideg zselét Mandy alhasára, aki a hirtelen hőmérséklet változásra felszisszent. A képernyőn máris látszódott a méhe, de meglepődtek, ugyanis egy helyett két fejletlen test feküdt anyukájuk pocakjában. Ledöbbentek. Sejthették volna, hiszen Mandy hasa abnormálisan növekedett, azt hiszem erre rádöbbent,
mert azonnal elmondta ezt Dan-nek, aki elgondolkodva bólintott.
- Egy fiú és egy lány, de a fiú nem biztos 100%-ra. Látják ezt itt? - Mutatott egy pontra a képernyőn egy elmosódott ábrára. - Nem teljesen biztos a neme, ennek a kis lurkónak. - A pár mosolygott, hogy fedjék, azt a tényt, hogy rohadtul nem látnak semmit, csak fekete és sötétkék árnyakat.
- Egy petéjűek lesznek? - Kérdezte Dan mély hangján a doktortól.
- Igen, látják ezt a burkot itt? Ez azt mutatja, hogy egypetéjű ikrek lesznek. - Újra egy mosódott árnyra mutatott a képernyőn.

A kórházból kiérve beültek a kocsiba és úgy gondolták, hogy nem komppal mennek haza, hiszen Mandy oda felé is rosszul érezte magát. Így leautóztak odáig, ahol a folyó egy nagyobb tóba ömlött, amiből egy csatornán vezették ki a felesleges vizet, a csatornán azonban volt egy autós híd, így egyszerűbb volt átkelni. Viszont ez egy igen hosszú út, de a panorámáért megérte. A haza úton arról beszélgettek, hogy milyen tökös gyerekeket nevelnek majd az ikrekből, hogy milyen szobájuk lesz. Az is szóba került, hogy autóversenyzők lesznek ők is. Mandy erről hallani sem akart, tudta, hogy így nem lehet teljes életük és, hogy mindig akad majd valaki akitől félniük és tartaniuk kell. De azt is tudta, ha az ikrek majd versenyezni akarnak, nem szabhat gátakat előttük, engedni kell. Mindig is elítélte az anyákat, akik megmondták mit tehetnek és mit nem a gyerekek idősebb korukban. Ő is ilyen neveltetést kapott, azonban Dan nem. Őt bántották a szülei, ezért szökött meg otthonról, ezért vált bűnözővé, már a szökésénél elhatározta, hogy sosem fogja így nevelni gyermekét és végkép nem fogja őket bántani.

A terhesség maradék hónapjai nyugalomban teltek. Dan közben elutazott New Yorkba a munkája miatt, egy hétre, gyorsan végezni akart az üggyel, hogy a minden órás felesége mellett lehessen. Jól tette, hazaérte után 3 nappal elkezdődött a bajjúdás, az ikrek nagyon ki akartak jönni onnan. Szüleik már készen álltak, a szoba is készen állt a gyerkőcök fogadására. Mandy a fájdalmak ellenére is nyugodt maradt, Dan viszont hozzá nem méltó módon pörgött, izgatott és zavart volt.
- Ugye tudod, hogy így nem vezethetsz. - Mondta Mandy halálosan nyugodt hangon.
- De velem gyorsabban eljutsz a kórházba. - Mondta Dan izzadt homlokát törölgetve.
- Taxival megyünk, vitát nem nyitok, nem kell gyorshajtási bírság, vagy egy baleset. - Dan bólintott, előkapta a telefonját, de annyira remegett a keze, hogy felesége hívta a taxit. Míg vártak az autóra tárcsázták a kórháznak, hogy fél óra múlva érkeznek. A fuvaros megérkezett, de amint meglátta a bajjúdú anyukát, azt
mondta, nem vállalja a kockázatot, hogy a kárpiton szüljön meg. Dan amúgy is zaklatott idegállapotban volt, ennyi kellett csak, hogy kiabálni kezdjen a taxissal. Az autós reakcióját meg lehet érteni, én is szó nélkül elhajtanék a legnagyobb sebességemmel, ha egy kigyúrt, tetovált 34864 ajtós szekrény üvöltözik veled. A fejét a falba tudta volna verni. Mandynek volt annyi lélekjelenléte, hogy felhívta az egyik barátjukat, Flexet. Senki sem tudta, hogy miért hívják így, valószínűleg ő maga sem tudta. Flex csak a kikötőig vihette őket, de már ez is nagy szó volt most nekik.

Már a hajón is túl voltak, amikor végre találtak egy olyan taxit, aki elvitte őket. 13-as számú autó volt az amibe beleültek, félúton lehettek már, mikor a szülés teljes mértékben megkezdődött. Dan azonnal hívta a mentősöket, a taxis pedig segített Mandynek, hogy kényelmes helyzetbe kerülhessen.
- Rossz hírem van. - Jelentette ki Dan pókerfésszel.
- Mi van? - Csattant ki Mandy. - Miféle rossz hír? - Sipákolt a fájdalomtól.
- A mentősöknek nincs jelenleg üres autójuk, de amint tudnak indulnak. Le tud vezetni egy szülést? - Kérdezte a taxistól. Mandy viszont önkívületi állapotban vergődött valóság és az ájulás határán. A fájdalom miatt is alig kapott levegőt, nem, hogy még egy 13-as számú taxiban szülje meg a következő Scott generációt.
- Nem 13-asba kellett volna ülni. - Töprenegett Dan mosolyogva.
- Maradj csöndben és segíts már, te fasz! - Kiáltott Dy férjére.
- Vicceltem. - Nevetett Dan.

A szülés kemény, izzasztó és hangos volt. 2 óra elviselhetetlen fájdalom után megszületett egy kislány. A mentősök még sehol nem voltak, a pici viszont megfagy ha nem lesz melegebb dologba tekerve, mint egy rozzant törölköző, de a második kicsi is kikívánkozott már. A mentősök fél órával az első leányzó után értek oda, az éppen szülő asszonyt a férjet és a már világot látott kislányt roham mentővel vitték a kórházba. A taxisnál maradt viszont maradt 2 mentős, hogy megkérdezzék hogyan történt az egész. Az épülethez, amiben a 2. kislány is megszületett 5 órával azután, hogy az első poronty előbújt, pár perc alatt értek oda a mentősök. Húga nem adta könnyen magát, ő pedig csak azért sem hagyta abba a sírást és a ficánkolást. Igazi vezető egyéniség lesz belőle, ha felnő.

- Mi lesz a lányok neve? - Kérdezte mosolyogva az egyik nővér, aki az anyakönyvi kivonatot a kezében tartotta.

- Az idősebb Leona. - Mondta Mandy kipirult és fáradt arccal.
- A húga pedig Izabella. - Mondta a büszke apuka, megsimogatva fiatalabb lánya kopasz, ráncos fejecskéjét.

Másnap a 2 taggal bővült család elhagyhatta a kórházat, miután aláírták a papírokat. A haza út valamivel zökkenőmentesebb volt. Mandy és Dan azt hitték külön nemű ikreik fognak születni, így semleges színeket
választottak, fehér plafon, kék fal, barackszín padlószőnyeg. Az ágyak fehérek, zöld masnikkal, a falon minden színű és formájú betűk aggatva. Egy kényelmes hintaszék az esti mese olvasáshoz. Két fehér éjjeliszekrény az ágyak mellett, rajtuk zöld asztali lámpával, világosbarna gardrób szekrény.